AFebruár 6-a arany betűkkel volt beírva a naptáramba és nem sokkal később meg is emlékeztem a SRAM első 12 sebességes, országúti, vezetéknélküli szettjének startjáról. Félreértés ne essék a cikkben leírt előnyök rendben vannak, a zárt mosoly és az elismerő kézfogás is járt az amerikai gyártónak, ugyanakkor az azóta eltelt egy hét alatt, minél tovább nézegetem a Red eTap AXS szettről a marketinganyagokat, influencerek beszámolóit egyre inkább felsejlik a SRAM logó alatti, apróbetűs felirat. Lerántalak Bt.
Igen, a merész lépéseknek és számtalan újításnak jól megfigyelve nem kizárólag a K+F csapat, hanem a marketing és sales osztály volt az élharcosa, amelynek fő célja: Kikapni a bukszánkból az euró százasokat és elsprintelni vele a vadnyugati naplementébe. Ez a jelenség nem most indult és talán sosem fog véget érni, de vegyük csak sorra milyen piszkos neppertrükköket vetnek be, hogy megszabadítsanak minket megtakarításainktól.
Kompatibilitás
Első és legfontosabb pont, hogy az új 12-es rendszer a fékeken kívül nem kompatibilis a korábbi eTappel. Ezért a húzásért nem kellett nagyon messze menni, hiszen a 10-es Di2 rendszerek után megjelenő 11-es esetében ezt a Shimano is eljátszotta a felhasználókkal. Bár a japán és most az amerikai cég is kiállt a mikrofonok elé és szűkszavúan közölte, hogy sorry, de a fékváltókarok is mennek a levesbe, az átdobó is megy a levesbe (Shimano esetén kb. minden ezen felül is) és ezzel nincs mit tenni a lépés egyértelműen felháborító.
Itt ugyanis nem mechanikai különbségekről beszélünk, nincs itt más bovdenezés, húzásarányok, bevezetés, kivezetés, váltófül erőkarja stb., egyszerűen a kar, amiben egy kapcsoló található küld egy jelet a váltó irányába, hogy hékás tedd egyel feljebb, vagy lejjebb a láncot. Pont. Ilyen egyszerű.
Az eTap lelke a hátsó váltóban erre teszi a dolgát. Most úgy tűnik az a helyzet állt elő, hogy egy 11-es eTap kart már össze sem lehet párosítani az új rendszerrel, hiszen a programkódban minden bizonnyal egy azonosító át lett írva, és a váltó maximum mosolyog, mint anno a Diszkópatkányokban Buthabiékra az őrök a szórakozóhely előtt, Bocsi nem vagy rajta a listán.
Ez az early adopter burzsujok, de az árcsökkenést követően a középosztálybeli vásárlók arcába is grimaszoló, majd váll veregetve a prognosztizált nyereséget számoló, kövérkés, monoklis, szivarozó öltönyös kapitalista képét idézi meg ismét, a nagy konzumervallás (értsd.: az vagy, amit megveszel) beindulása óta.
Hajtómű
Van itt új design, szabványosított spider, jól marketingelt, a szokásos bullshittel kecsegtető szélesebb tartományban mozgó tányér-fog kombináció, ppt, prezi, diagram, minden. Vettük az adást, nagyon szépek, de nézzük meg mire is való az egész.
Első körben kiderült, hogy mindkét lánctányér egybe van építve. Így az a helyzet állt elő, hogyha az egyik elkopik (jellemzően ilyen sík országban a nagy), akkor függetlenül a másik állapotától az egész egység megy majd a kukába, hiszen nincs mit tenni, az egy darabból ki CNC-zett tányér-spider kombót nem lehet már rendbe hozni. Ez a piszkos trükk első, kisebb része.
A másik, hogy bizony a Quarq által szállított wattmérőt is ebbe a monolitba építették be! Micsoda? Igen! Jól olvasod, az egy darab spider-lánctányér együttesbe épül be a gyári wattmérő, hiszen nincs is más lehetőség erre. Tehát amint elkopik a tányérad, fogod és kidobod az egészet. A wattmérőt is! Erre a gyár válasza egy csereprogram, hogy a 310 EUR-s lánctányér csoportra, ha 100 EUR-t ráfizetsz és visszaküldöd nekik az egészet, akkor újjáépítik neked, magyarul a wattmérő belét átteszik egy másik tányérba?
Az egész zavaros, ez vajon miért éri meg nekik. Sőt, ha ez csak 100 EUR extra költséggel jár, akkor valójában mennyibe is kerül legyártani egy wattmérőt? A gyár ezen nem bukhat az biztos, vagy netalántán a Quarq, amely korábban is produkált egy-két sikertelen szériát esetleg csökkentett a Dzeroval azért helyrerázott minőségi szintjén? Mi van, ha a wattmérő romlik el, de a tányérok még jók?
Sok itt a kérdés, mindenesetre az biztos, hogyha a gyári hajtóművet veszi valaki a wattmérővel, akkor garanciáztatás vagy újraépítés esetén egyszerűen nem lesz mivel tekernie. Maximum a levegőt kavargathatja maga alatt ellenállás nélkül, egy fixgörgőn ücsörögve.
12-es sor, szabadonfutó és akkor itt az áttételezésről
Az előző cikkben írtam a Campa megoldásáról, most ejtsünk néhány szót tényleg csak rövden a SRAM XDR-ről. Az egész lényege, hogy egy hangyányit meghosszabbították a szabadonfutót, hogy beférjen még a 12-ik fokozat, illetve ha megnézzük a szabadonfutó vége le lett szűkítve, így lehetőségünk van egy 10-es fogat a sor végére tenni.
Remek, taps. Nem, nincs itt sem taps. Ami már nagyon régóta helyes irány volt, a Shimano és SRAM kompatibilitása a szabadonfutók terén ezzel a húzással véget ér. A SRAM az eredeti eTap sikerével most ért el arra pontra, amikor bezárja a kapukat és azt mondja. Ha az én motyómat szeretnéd a bringára, akkor az csak az én szabványomon keresztül lesz lehetséges.
Ugyan a legtöbb nagy (kerék &)agy gyártó már kínál átalakítókat a meglévő szettekhez, könnyen előfordulhat, hogy a noname karbonok tulajdonosai az út szélén maradnak, amennyiben valami egyedi, sufnituning megoldást használt a gyártó a hátsó agy és a szabadonfutó legyártásakor. Egy DT koppintásnál elég csak egy tized milliméter különbség a tűrésben és máris problémákkal szembesülhet a felhasználó a mindennapi tekerések során.
A 10-es fog kapcsán szót kell ejtenünk az áttételekről is. Micsoda forradalmi, hogy immár a korábbinál még kisebb lánctányérok mellett nyílik lehetőségünk a 10-es fog forgatására… Remek, szélesebb az áttételtartomány, de valóban szükségünk van erre? Jól tudjuk, ezt számos tanulmányban már megmérték és lényegében a CS erre építette fel az OSPW termékét, hogy a nagyobb lánckerekek nagyobb hatékonysággal forgathatók. Tehát, ha a minimális aero tradeoffot nem számoljuk, de még ha számításba is vesszük, egy nagyobb lánctányér és fog pároson hajtott ugyanakkor áttétel egy kicsit kisebb erőkifejtést kívánr részünkről, mint egy kicsi tányér kis fog esetében.
Amennyiben nem érthető elég csak elgondolni, hogy milyen könnyen meg tudjuk pörgetni menetirányban kezünkkel a hajtókart, ha a pedálokat fogjuk, de ha levesszük az egyik hatjókart és a hajtómű tengelyével próbáljuk átfordítani a kerekünket máris komolyabban kell nekifeszülni a feladatnak.
És csak nagyon zárójelben teszem ide az amatőr triatlonosokat, akik közül sokan 53-54-55-ös tányérat használnak úgy, hogy a “sor közepén” tekernek, nem Tony Martinosan a kónuszon, amin sokan mosolyognak, mégis alá kell írni, hogy a matematika alapján ezzel 90 km-en vagy Ironman távon időt tudnak spórolni és a versenyen minden másodperc számít.
Őszintén szólva szerintem ezzel a 10-essel és az ezért kisebb tányérokkal, itt a gombhoz varrtuk a kabátot. Általános igény volna sok esetben a hobbisták részéről, főként a megnövekedett fogzámú “kis” fokozatok miatt, hogy a fogsor ne 11-gyel, hanem akár 12-es vagy akár 14-es fokozattal is kezdődhetne és így nagyon apró különbségek lehetnének az egyes fokozatok között hátul, hiszen a kerékpárosok többsége csak akkor használja a legkisebb fogat, ha a hajtást tisztítja, másik kereket tesz be, vagy defektnél szerel. (Tudom, hogy léteznek ilyen áttételű fogasok, de nem sztenderd felszereltségként és fogkiosztással [12-32 nincs vagy 14-34 mondjuk], így a hétköznapi kerekesek számára ezek lényegében láthatatlanok, használhatatlanok)
Van fény az alagút végén?
Természetesen még messze nincs itt a végítélet napja. Bár a fenti gyártói magatartás roppant bosszantó, néhány helyen rést lehet találni a páncéllemezek között. Első és legfontosabb az XDR szabadonfutó kérdése, itt a SRAM már 50 kerék/agy gyártóval szerződött le az új szabvány szerinti alkatrész legyártására és a legtöbb helyen már elérhetőek a termékek, így csak régebbi, már esetlegesen nem támogatott, vagy tényleg noname kerékszettek esetében fordulhatnak elő kompatibilitási problémák.
A hajtómű kapcsán érdekes a helyzet, ugyanis számomra nem tisztázott a szabadalmi kérdés a rögzítés ügyében, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a szabadonfutóhoz hasonlóan a SRAM megállapodásokat fog kötni, hogy tányérakat lehessen gyártani az új Red-hez. Logikus lenne az is, ha a wattmérő gyártókat is beengedné a piacra, így nemcsak a pedálos megoldások válnának elérhetővé, hanem a spiderre épülők is, ugyanakkor itt a monolit megoldás miatt kérdéses, hogy egyáltalán a SRAM engedi-e több részből álló spider-tányér rendszerek kifejlesztését vagy sem, illetve, hogy a wattmérősök szövetkeznek-e a tányérokat gyártókkal? A legvalószínűbb, hogy egyszerűen el kell felejteni a SRM, P2M használóknak a gyári hajtóművet és egy olyan megoldást keresni, ami a legjobb számukra, akárcsak a teljesen integrált Shimano esetében, amennyiben a hajtóműves mérésről van szó.
A karok kompatibilitása kapcsán beszélhetünk hackelésről, már amennyiben lehetséges, és érdemes. Nem vagyok IT szakember, de olyan rendszer még nem volt, amit ne törtek volna fel, ugyanakkor szerintem ezért az egy alkatrészért nem érné meg. De képzeljük el, hogy valaki a hátsó váltót is képes úgy irányítani, a szoftverét úgy módosítani, hogy elketyegjen a 12-es rendszerben. Az nagy dobás lenne és bizton számíthatna az illető öltönyös úriemberek megjelenésére, illetve egy idézésre valamelyik a SRAM számára baráti bíróságon.
A javaslatom nekem az, hogy szinte még alig ült el a por az új rendszer bemutatója óta. Érdemes kivárni, karácsony előtt nem gondolkozni ez irányú fejlesztésen. (Ezen a Force eTap áprilisi megjelenése módosíthat csak) Ugyanakkor a teljesítményünket lényegében manapság legkevésbé befolyásoló alkatrészek miatt nyugodtan dőljünk hátra előre a nyeregben és dolgozzunk inkább keményen. Az erre szánt pénzösszeget tegyük félre és csak akkor fizessük ki, ha számos kérdés tisztázódott az árak pedig egy fél vese, vagy egy tűrhető használt autó árszintje alá zuhantak.
A fotók a bikerumor, a cyclingnews, a giant és a sram oldaláról származnak.
Szolgálati közlemény:
Maczkó Bandi új kerékpáros csoportot indít Road Cycling Hungary néven, amelyhez itt tudtok csatlakozni:
https://www.facebook.com/groups/527306331125968/
Az új csoport szeretné levetkőzni a hatalmasra nőtt csoportok jónéhány béklyóját. Ha egy kis, baráti közösséget keresel, ahol szabadon lehet megnyilvánulni az országútizásról, nálunk a helyed!
A 2014-ben indult és mára az amatőr, illetve egyre gyakrabban a kerékpározók téli edzésében fontos szerepet betöltő szoftver hosszú utat járt be a mosolygással vegyes teljes elutasítottságtól, a rideg megtűrtségen át, az egyre inkább vágyott edzésplatformig.
