Korábban már több ízben érintettük a kerékpár hajtásának legfontosabb részegységével kapcsolatos információkat, azonban a SRAM legújabb bejelentése kapcsán ismét aktuális áttekinteni a nagy trendeket és elővenni kristálygömbünket, mi várható a jövőben?
Február első hetében robbant, a 2018 novembere óta élesített bomba. A SRAM kereskedelmi forgalomban is elérhetővé tette, a hosszú ideje tesztelt 12 sebességes, elektromos Red AXS szettjeit, amellyel a Shimano egyértelmű kihívójából egyfajta éllovassá, az elmúlt generációk trendjeit is figyelembe véve az oligopolisztikus piac egyértelmű No. 1. innovátorává vált.
Mi, miért? A nagy kép
12 sebesség, mondhatnánk nem nagy dolog, hiszen a Campa már mikor megcsinálta, illetve a Rotor 13-as szettet is demózott már, a mostani felpörgött fejlesztési ciklusok alapján jó régen. Igen, ez mind igaz, ugyanakkor ha az egész csomagot nézzük, akkor az amerikai gyártó az első, amely a puszta fogaskerékszám növelés mellett egy olyan komplex csomagot tett le az asztalra, amely a könnyű felszerelés és karbantartás mellett, a beállítás és testreszabás, az amatőrtől a profi szegmensig tartó differenciáltság jegyében is maradandót alkot.
Lehet számunkra bármelyik márka kedves, ha reálisan szemléljük a jelenlegi rendszereket, az ezredfordulós, madzagos japán vonal (Di2) és annak koppintása (EPS), áll szemben a XXI.-ik századhoz jobban passzoló vezeték nélküli megoldással (eTap).
Utóbbi a 2016-os bemutatásakor sokakat trollkodásra késztetett (üzembiztosság, hackelés), azonban mára az ilyen hangok megcáfoltatásukat követően pusztán a vaskalaposság örökké velünk élő elrettentő példáiként hatnak.
Mind végfelhasználói, mind ipari szempontból sokkal üdvösebb néhány egyszerű gombnyomás, amely pillanatok alatt összeköti a rendszer egyes elemeit, mint először lemérni milyen hosszú elektromos kábelre lenne szükségünk, hány csatlakozós junction boxra itt-ott, milyen nyeregcsövünk van, amelybe el kell, hogy helyezzük az akkumulátort, amely egyben “központi vezérlőegység” is egyben (aranyáron), majd összekötögessük, húzogassuk a madzagokat a vázban. Mire ezzel elkészülünk az eTapos kerékpárral más már az első próbaköröket rója. Emellett egy OEM esetében nagyon könnyen forintosítható haszna van, az adott idő alatt egy technikus által összeszerelhető nagyobb mennyiségű kerékpárnak.
Ha netalán bajba kerülünk az áramforrás miatt, jó tudni, hogy helyből kettő áll rendelkezésre, egy helyett, így a rendkívül szélsőséges esetekben is jobban biztosítva vagyunk, mintha az egyetlen telepre bíznánk magunkat. Apró, az esetek 99.99999%-ban látszólag haszontalan, de mégis jó ha beüt a krach funkció.
Ahol szintén üdvös volt a fejlesztés, a Synchro shifthez hasonló váltóalgoritmus gimmickje, miszerint, amennyiben kedvünk tartja rábízhatjuk az átdobó működtetését az automatikára, az áttételek meghatározott sorrendjében ugyanis az eTap is képes szinkronizált váltásra a sebességfokozatok között. Emellett a SRAM korább montis ihletésű tárcsái is országútiasodtak, aerósodtak a talán leginkább a Xentis kerekeinél utolérhető mintázatukkal. Állásukban is szinte látszik, hogy virtuális bányagép módjára kapnak bele a levegőbe, mintha a lapátok húznák az egész kerékpárt előre a végtelen aszfaltcsíkon.
Korábban a SRAM-nál nagyon egyszerű lehetőség volt a különálló spiderek miatt a hajtókar megtartásával esetlegesen más lyukkörméretű tányérok vagy wattmérők felszerelésére. A “22-es” sorozat azonban nagy káoszt teremtett, hiszen egyszerre volt elérhető a 3 imbuszos (Force és lejjebb), a cserélhetetlen (Red) és a 8 imbuszos új rendszer (Quarq). Hála a mérnököknek sikerült az utóbbit megtartani és átmenteni a 12-es rendszerbe, így valószínűleg a jövőben ez csorog majd le az alsóbb kategóriás rendszerekbe, amellyel könnyen felszerelhetjük majd “buta” hajtókarjainkat is az egyre fontosabbá váló wattmérőkkel, illetve már gyári out of the box megoldások is kaphatóak szettben a végfelhasználók számára is.
De elég is a már ezer forrásból ismert funkciók felsorolásából, hiszen sokan legyinthetnek, nincs Sramom, mivel megy a világ elébb számomra? Néhány nagyon fontos dolog következik.
Elsőként gyorsan kapcsoljunk is vissza. A Quarq felvásárlása jelezte a SRAM elkötelezettségét a professzionális edzésmunkát végzők irányába történő kiszolgálási igény megjelenésével, amelyre a Shimano válasza egy, a céghez mérve „béna kacsa” 9100-P hajtókar volt, míg a Campy itt már teljesen teret veszítve egyetlen lapot sem tudott kijátszani a nála lévő pakliból (Talán a P2M aranyáron mért megoldása volna említhető, de ennek közgazdasági racionalitást nélkülöző árazása ezt lehetetlenné teszi.)
Mit jelent ez? Azt, hogy tanúi lehetünk, ahogy elindul a nagy utazás a wattmérők alapfelszereltségbe történő integrálására. A nagy jelző teljesen helyénvaló, hiszen amíg ezek valódi teret nyernek és kiirthatatlan részévé válnak csoportszettjeinknek akár másfél, de talán két évtized is el fog telni, ugyanakkor az első lépések megtétele is számos előnnyel járhat. Az egyértelmű, hogy a másik két nagy gyártónak is válaszolnia kell erre a kihívásra, emellett a 3rd party gyártók is lépéseket kell, hogy tegyenek annak érdekében, hogy piacukat megtarthassák. Ez egyrészt a pontosabb, konzisztensebb, hosszabb működési élettartamú modellek megjelenését hozhatja magával, másrészt a most már több mint egy éve befagyott árazások is újragondolásra kerülhetnek, természetesen lefelé. Amennyiben utóbbi is megtörténik, az a számos közösségi finanszírozásos “csodamérő” végét is elhozhatja (pedáltengelybe szerelhető “filléres” kiegészítő megoldások, nagy reményekkel, durva hibákkal, no supporttal és eltűnéssel) szerencsére.
Másik fontos dolog, hogy a konzervatív Campához képest, szerencsére itt fel sem merült egyelőre és értékelésem szerint nem is fog, a mechanikus változat elkészítése. A SRAM az eTapot leszámítva 2014 óta mélyen hallgat az országúti mechanikus szettjeiről, talán nem véletlenül. A Di2 megjelenése korlátossá tette a mechanikus váltórendszerek gyártását. A végnaptól még ugyan nem kell tartani, de a kihalásuk egyértelműen top-down elven fog megtörténni és minél előbb annál jobb.
A gyártó számára egy néhány kapcsolóból és egy adóvevőből álló kar legyártása sokkal egyszerűbb és kedvezőbb. A hidrós tárcsa munkahengere is könnyebben és elegánsabban fér majd el a karban (amelyet jól láthatunk, hiszen a tárcsás megoldás fizikai méretei lényegében a Force 22 felnifékes körméretével egyeznek). Itt is léphet majd a másik két konszern, bár attól félek a japánok tradicionális konzervativizmusa ezt a folyamatot elhúzhatja, hacsak…
Dupla dinamit, eTap olcsóbban?
Igen, amire már évek óta várunk megtörténhet! Az évtized vége előtt a vezeték nélküli szettek piacán is elkezdődhet a lecsorgás a SRAM második számú szettjének, a Forcenak az elektronizálásával. Hogy eddig mit tudunk? Csak annyit, hogy a cég 2 hónap múlva áprilisban nagy bejelentésre készül ezzel összefüggésben. Sajnos addig csak latolgathatunk. Lehetséges, hogy egyből 12 sebességre ugrik ráadásul eTapként a Force. Vagy az utóbbi két nap alatt 10%-kal olcsóbbá váló 11-es Red kap amolyan Shimanósan, némi anyaghasználati cserével Force matricát és az upgrade szett tekintetében 1000 EUR alatti kezdőárat? Nem tudhatjuk, ugyanakkor Shimanósként én nagyon szurkolnék a Force eTap mielőbbi megjelenésének, hiszen ez lehet a legjobb ösztönző a 6870 főnix madárként, illetve 105 (R7100) Di2-ként történő újjászületésének.
1X Szent Grál, vagy örök nagy remény?
Legvégül ejtsünk szót az 1x-ről, ha már az átdobó halálos ítéletét kimondó gyár legújabb fejlesztéseit vizsgáltuk mélyebb összefüggéseiben. Bár az amcsik rádobták a keresztet az átdobóra, jól látható, hogy a yaw (horizontális állásszögében elforduló) első váltóik által biztosított valódi 22, vagyis immár 24 fokozat kihasználását nem szívesen dobják el és természetes, hogy van az új AXS-ben is első váltás, ami viszont beszédesebb, hogy a globális starton nincs olyan óriási hype az 1x rendszerekkel kapcsolatban, mint sokan várnák.
Ennek okát én továbbra is kettősnek látom. Egyrészt az Aqua Blue Sport csúfos leszereplése bizonyította, hogy a rendszernek jelenleg nincs létjogosultsága a profi versenysportban, ami jelentős marketing értéktől fosztotta meg ezt a vonalat, másrészt azt gondolom, hogy a nagyon széles áttételtartományra való koncentrálás miatti hatalmas ugrások a hajtásban minden felhasználási területen gondot okozhatnak. Ismerjük ugye az érzést, hogy az egyik sebességet túl lassúnak, a másikat túl gyorsan érezzük pedálfordulati szemszögből.
Ez az 1x-nél sajnos fokozottabban jön elő. Vannak számítások, hogy a 14 már ideális lenne ebből a szempontból (Shimano birtoklja a szabadalmát az egyik megoldásának), én azt mondom, ha régen a 22-es rendszerben 16 áttételt azért mindenki ki tudott használni, hogy igazán kényelmesen tekerjen, ide is ennyi lenne szükséges. Ugyanakkor itt már cérnavékony láncra lenne szükség, és ismételt szabadonfutószabvány váltásra, vagy a hátsó tengely még további szélesítésére kellene vetemedni, hiszen a tárcsának is el kell férnie valahogy (sajna, de a felniféknek is beadták a mérget az új piacon, tetszik-nem tetszik). Szóval több a kérdés, mint a válasz. Én a gyártók helyében az időfutammenő wattmesterekhez fordulnék – marketing – segítségért. Néhány szivárvány trikó pénzt hozhatna az országúton is a cross mellett az 1x-be és abból lehetne csiszolgatni a rendszert, hogy minél több lehetőség közül választhassunk.
Összegzésként nagyon fontos megfigyelnünk, hogy bármilyen márkát is tekerünk a fenti változások csak jót hozhatnak számunka, új megoldások, egyszerűbb karbantartás és remélhetőleg barátibb árazás képében. Igen, szinte felháborodunk a 3-4000 Eurós árakon, ugyanakkor ezek már a wattmérőt is tartalmazzák sok esetben, meg a hidrós tárcsát is. Figyeljük meg az eTap MSRP-jéhez képest az árak 2 év alatt 50+%-ot estek. Ha ezzel számolunk 2023-2024 között már ugyanez a második számú eTapra is el lesz mondható, tehát minden valószínűség szerint 5 éven belül a mostani Ultegra szintjén kapunk vezeték nélküli elektromos szetteket.
+1: Campagnolo, fék nélküli lejtőzés?
Ráadásként felteszem a kérdést ismételten, mi lesz veled drága Campa? A 12-es rendszerük nagyon igyekvő, ámde izzadságszagú bemutatása sem hozott számukra semmilyen érdemi áttörést az OEM piacon, megmaradtak továbbra is az enthusiast piac niche marketjének szereplőjeként. Árazásuk képtelen elmozdulni. Korábban a Potenza kapcsán örültem, hogy na végre felveszik a kesztyűt, de az olasz Ultegra sem tudott érdemben labdába rúgni a nagy mezőnyben. A vérbeli Campások megfújolták, a Shimanósok pedig a félisteni státuszban lévő Ultegra és 105 szetteket be kell látni sosem cserélnék le egy sok szabványhelyén más, ámde nem bejáratott névre. (Campy…Athena kukázása, emlékszel?)
A XX.-ik században ikonikus márka első őrségváltására a 90-es években került sor, a Shimano felnövésével, most így 2020 hajnalán úgy érzem a gyermekkoromban kilós trekkingek markolatváltóján díszelgő SRAM képes lesz a csúcson kuriózumot keresők számára az olasz zászlót és örökséget rókabőr módjára lassan egyetlen aduként kijátszó márka további kiszorítására. És mielőtt a pedálkulcsot felém dobnátok könnyen belátható, hogy kettővel ezelőtti velócsék használatából, valamint 2015-ös Chorus apróról való összevadászásával a cég nem fog előre menni, na de ki vesz 3000 EUR-ért mechanikus 12-t, ha kap egy AXS-t lassan wattmérővel? Ez a lassú lecsorgás nekünk végfelhasználóknak csak rossz lehet.
Egyik szemem sír, a másik nevet, széles utat, sok hátszelet!
A fotók a cyclingweekly.com, bikeradar.com és a trekbikes.com oldalról származnak.
