Tavaly májusban már egy rövid beszámoló erejéig hírt adtam az ultrakönnyű, thermoplasztik kerékpárbelső, a Tubolito megjelenéséről az országúti szakágban is. Az akkori írásban kiemeltem, hogy a marketing okozta placebo hatás kiválóan működik, ugyanakkor 1-3-5 másodperceket valóban lehet faragni az időkből a Straván lényegében azonos FTP és körülmények esetén is.
Fontos volt kiemelnem, hogy a hozzám érkezett példányok szelepmagját alapból állítani kellett, amely során felvettem a kapcsolatot a gyártóval és meglepően részletes megoldási javaslatot kaptam tőlük pillanatok alatt. Akkor azt sejtettem, hogy nem egyedüli esettel állok szemben, ugyanakkor a grammániások számára ezzel a negatívummal együtt is ajánlottam a terméket. Akinek minden apró gramm számít a kerék kerületén és hajlandó megfizetni a Tubolito árát rosszul nem fog járni.
Lassan egy év telik el a fenti írás óta, és mivel sokszor előkerül a Tubolito kérdésköre a felhasználók szemével vizsgálom most meg a terméket. Mit írtak róla fórumokon, illetve webshopok értékelésében, mindjárt kiderül. (Az adatokat az országúti Tubolitot tesztelt weboldalakon történt kommentekből, emellett főként német webáruházakban leadott értékelésekből és különféle fórumbejegyzésekből nyertem, melyeket saját véleményemmel egészítek ki.)
Mit tudhatunk meg a véleményekből?
A szelepprobléma sajnos széleskörűnek tekinthető a Tubolito esetében. Hiába mutatták be már 2017-ben a hegyikerékpáros szakágnak szánt belsőiket és csak egy évvel később, tavaly az országúti variánst, nem sikerült megoldani egy komoly gyártástechnológiai problémát. Mégpedig azt, hogy a szelepmag nem egy fém szelepszárba csavarodik bele, hanem a súlycsökkentés miatt egy műanyag csőbe. Ez jobb esetben csak szivárgást okoz a nem megfelelő meghúzás miatt, rosszabb összeszerelés esetén azonban a műanyag menetet a fém szelepmag elkeni és oda lesz az egész. Ugyancsak problémás, ha “rácsavarós” pumpafejünk van, mivel a be és kicsavarásnál, esetleges túlhúzásnál, vagy laza mag esetén azt kicsavarhatjuk, ha nem is drámai mértékben, de ismételt szivárgást okozhatunk.
Fontos, hogy jó minőségű, hagyományos műhelypumpával fújjuk fel a belsőt (Pl.: SKS Rennkompressor vagy hasonló felső kategóriás pumpa), így nem lesz gondunk. Ugyancsak óvatosan tekerjük a szelepmagot ki és be, nehogy megsértsük a műanyag menetet. A szelepmag helyes állásáról linkelek is egy fotót.
Maga a cég a szelepmag fixre ragasztását ígérte még tavaly ősszel, ugyanakkor a beérkező értékelések kapcsán nem dönthető el egyértelműen, hogy a megmaradó jelentős korábbi raktárkészlet okoz még mindig szelepproblémákat, vagy az új gyártástechnológia sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Apró probléma lehet, de szintén figyelmet kíván, amennyiben a már használt belsőnket levesszük a kerékről, hogy például áttegyük egy másikba. Mivel a thermoplasztik anyag rugalmassága kisebb, mint a butyl, vagy latex belsőké, ezért nem is húzódik annyira össze, miután kiengedtük belőle a levegőt. Ezért a külső gumi felhelyezésénél javasolt a peremet alaposan végignézni, az esetleges becsípődéseket megszüntetni. Ehhez kiváló, ha egy gumileszedővel végigmegyünk a peremen, mintha le akarnánk venni a gumit és miközben azt jobb kezünkkel toljuk, a ballal a visszasimuló peremet és úgy igazítjuk, hogy a Tubolito mind belülre kerüljön. Jó hír, hogy a komolyabb defekttűrés az összeszerelésnél is segítségünkre van, ha jó minőségű leszedőt használunk, biztosan nem okozunk kárt a belsőben.
Elszigetelt esetként tekintem a tömlő összehegesztésére panaszkodókat, számosságuk nem jelentős, ugyanakkor ez is előfordulhat, hogy a szelep környékén lévő lezárás ereszt, amelyet a külön megvásárolható patch kittel sem lehet igazán javítani.
Kardinális kérdés a menetkomfort. Nagyon sokan keményebbnek, pattogósabbnak érzik a Tubolitot, mint a korábbi belsőiket. Személyes tapasztalatom ugyan ezzel ellentétes, illetve nem érzek drámai különbséget, viszont figyelemmel kell lenni kerékpárunk alkatrészeire is. A defekttűrőbb kevésbé rugalmas Tubolito, minden bizonnyal kevesebb rezgést nyel el, mint egy hagyományos belső, de az egyenletben megjelenik a villánk, a vázunk, a stack nagysága, a stucni és a kormány anyaga, hosszúságuk, szélességük, sőt még a bandázsunk vastagsága, valamint a kesztyűnk betétei is. Amennyiben nem egy ultra kemény kerékpáron ülünk, illetve a kormányunk és/vagy a stucnink jó minőségű karbon ebben a kérdéskörben nem látom drámainak a helyzetet.
Gördülési ellenállása az új S-Tubo Road Tubolitonak a cég saját mérése alapján nagyjából akkora, mint a latexes belsőknek, a tavalyi sima Tubo esetén pedig egy könnyű és egy sima butylhoz hasonló. Sajnos nincsenek megnevezve a gyártók, de én a Conti Supersonic és Schwalbe Extra Lighttal való összehasonlításra tippelek.
Fontos megemlítenünk, hogy maga a Tubolito rendkívül kicsi, így mezzsebben és különféle nyereg, váz vagy egyéb táskákban is kiválóan tárolható.
Az új termékről
S-Tubo Road, még a cég saját honlapján nem szerepel, ugyanakkor a Rosebikes.hu-n már elérhető mindössze 23-24 grammos termék 32,90 EUR-ért. Csak tárcsafékkel szerelt kerékpárokhoz használható, hiszen itt már majdnem a korábbi anyagmennyiség felére mentek le a belsővel, így értelemszerűen a felni fékezésével történő hő ezeket pillanatok alatt tönkretenné.
Gyors összegzésünkben tegyük mérlegre a dolgokat. Kapunk egy defekttűrőbb, nem feltétlenül alacsonyabb gördülési ellenállású, de mindenképpen könnyebb gumit (ugye nem csak egyenes vonalban egyenletesen haladunk, hanem gyorsítunk, mászunk is), ugyanakkor nyakunkba vehetjük a szelepproblémát, amely a mai napig nem oldódott meg megnyugtatóan. 25-32,90 EUR-ért. Ezzel szemben állnak 5-12 EUR-os ajánlatok 50-65 grammos lekönnyített butyl belsők esetén és 8-13 EUR 70-80 grammos latex belsők választásakor.
Az utolsó grammokra vadászók mindenképp meg fognak próbálkozni a Tubolitoval, de átlagos hobbista kerekes, vagy a nyugodt alvást jobban szerető és évi 1-2 defektjavítást bevállaló sporttárs esetén én a 4,90-ért megvásárolható Schwalbe Extra Light belsőt ajánlanám, amely 65 grammos tömegével egy vállalható alternatíva, több anyagot tartalmaz, mint a Conti Supersonic, ugyanakkor mégsem foglal el olyan sok helyet, mint egy hagyományos belső, egy S-es méretű nyeregtáskába is könnyen belefér egy pár a szerszámok mellé.
Hogy velem mi lesz? Elégedetten használom a Tubolitoimat, remélem még gondtalanul jó néhány szezon során, ugyanakkor a fenti eltántorító tényezők biztosan befolyásolni fognak a következő vásárláskor, legalább annyira, hogy egy év elteltével ismét megnézzem, hogy a nagyon innovatívnak tűnő, de néhány gyermekbetegséggel küzdő Tubolitónál mennyire sikerült átlépni a saját árnyékukat.
