Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Wahoo KickR Climb – Nem csak a SIM mód ördögeinek

2020. október 30. - torma99

Olyan régóta görgőzöm és úgy hozzászoktam a statikus beltéri tekerésekhez, hogy két évvel ezelőtt, amikor a Wahoo bemutatta a KickR Climb emelkedés-szimulátort, csak jobbra-balra forgattam a szememet. Begyöpösödött ősgörgősként nem láttam tisztán azt a célcsoportot, akinek az eszköz szólna, főként, hogy picivel 500 EUR feletti, és ezzel 200 ezer forint alatti árával nem az olcsó kiegészítők közé tartozik. És hogy megéri-e? Jó-e? Mindjárt kiderül!

 

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kipróbálhattam az eszközt, mert megint csak egy olyan fejlesztésről van szó, amelyet előzetes fenntartásaim miatt helyből nem vásárolnék meg. Még nagyobb mázli, hogy egy már bejáratott teszteszközt kaptam, így a leírtak egy már sokat használt, kicsit abuzált készülékről fognak szólni, amely állta az idők sarát, sok-sok emelés után is megbízhatóan működik.

Kibontást követően, a Wahootól már megszokott egyszerűséggel tudjuk beüzemelni az eszközt. Bontsuk ki, állítsuk fel, válasszuk ki a villánknak megfelelő adaptert, amelyből QR-es és átütőtengely variációkat is kapunk, kapcsoljuk be a KickR-ünket, mivel a Climb hozzá fog párosodni, dugjuk be a Climbot.

20201019_184541-min.jpg

Ezt követően a gép életre kel és már csak a tetején lévő telefonzsinórra kötött kontrollerrel kell párosítanunk. Fogjuk meg, húzzuk jól hátra a Kickr dobjáig és a középső lakattal jelölt gombot nyomjuk hosszan, amig a középső fehér LED el nem kezd villogni. Szociautósok és 1987 előtt születettek előnyben lesznek, ugyanis Skoda 105(120) és Zsiguli indexrelék ütemére emlékeztető villogás jelzi a görgő és a Climb közti párosodást. Először ütemes villogás mutatja a keresést, gyors villódzás a kapcsolódást, és a folyamatos fehér fény az összeköttetés létrejöttét. Innen már nincs is más hátra, mint tekerni. 

Illetve nem, mert figyeljünk arra, hogy egyenes felületre tegyük a Climbot és a lakat-gomb kétszeri megnyomásával hozzuk is azt szintbe. Emellett én javaslom, amennyiben időnk engedi és ahogy a kézikönyv is kéri, a kormánnyal emeljük meg és várjuk meg míg ingamozgásával beáll egyensúlyi helyzetébe, majd úgy helyezzük vissza a földre. Más dolgunk tényleg nincsen.

A működés pofonegyszerű, az általunk használt szoftverekben nem kell semmilyen extra beállítást kieszközölnünk, mivel a Climb ANT+-on keresztül, magától a görgőtől kapja a jelet, a szükséges emelkedés, vagy lejtés beállításához. Mielőtt indulunk, ne felejtsük el a lakatgombbal feloldani a rögzítést (a jobb oldali kék LED égjen a nyitott lakattal), mert másképp az automatika nem fogja állítgatni a domborzatot. A legtöbb szoftverben a nehézség vagy a realizmus 50%-os beállításon van alapból. Ahhoz, hogy a Climb-ot ki tudjuk használni, ezt 100%-ra kell állítanunk, másképp például 50-nél lefelezi az emelkedők és lejtők meredekségét.

 Első tekerésre mindenképp egy dombos útvonalat válasszunk, ahol az emelkedők és lejtők gyors egymásutánban váltják egymást. Nem kell félnünk az egység nagyon stabil és hátul a KickR is tart minket, felborulni vele lehetetlen, még mindent bele sprinteléskor sem kell félnünk semmitől. A Climb 12 kiló feletti tömege segít is stabilizálni a setupunkat, odaszögezve azt a helyére.

Amint az út megindul felfelé, avagy lefelé, ismerős érzések kerítenek minket hatalmukba, az izommemória egyből működésbe lép. Ha nem vagyunk hozzászokva a statikus brusztoláshoz, hiszen erre kint nem igazán van lehetőség, vagy értelem, úgy sokszor szenvedünk a görgőn. Ezt szünteti meg a Climb, hiszen az útfelületről érkező információk kivételével parádésan másolja a hegymászás, vagy a lejtőzés érzését. A dinamika csak a görgő mechanikája által engedett keretek között köszön vissza, tehát másodpercenként kb. maximum 1,5%-os emelkedés esetén reálishoz közeli, de ez nem von le semmit a Wahoo tervezői által megálmodott élményből. Néhány budai utcába való hirtelen behajtás kivételével nem tudunk kifogni rajta.

Elsőre a flandriai körverseny klasszikus sprintemelkedőjén, a Paterbergen próbáltam ki a Climbot, majd áttekertem kedvenc 24 órás versenyem helyszínére a Hungaroringre. Előbbi esetében a legmeredekebb részén közel 20%-os emelkedő jól másolta a Tour de Zalakaros gelsei falát, a fejem búbja a nyeregből kiállva a plafoncsillárunkkal egy magasságba került, míg a ringen a kettes kanyar lejtése, és a hármas kanyartól lényegében a sikánig emelkedő út becsukott szemmel nagyban hozta a valódi érzést.

image_2020-10-30_070200.png

Hosszú emelkedőkön, mint az Alpe du Zwift, a Stelvio, Mount Ventoux és a többiek, nagy segítségnek érezzük majd az emelkedést, hiszen sokkal könnyebben fog menni a tekerés, a kiállás is életszerűbb lesz, sőt az izomcsoportok is a megfelelő módon kapják majd a terhelést. A lejtőzésre is jól készít fel a Climb aktív használata, hiszen amint lebukik a villánk, karból rendesen kell majd tartani a felsőtestet, csakúgy, mint az életben. 

Műszakilag a Climb egy 12, majd 13 kilós, keljfeljancsi talpú impozáns kiegészítő. Fémháza van, mely elpusztíthatatlanságot sugall, ezt alul és felül műanyag fedelek zárják le. A mechanikát egy sínben csúszó vékony műanyag fedélegyüttes óvja a nedvességtől és az ifjabb, valamint idősebb kíváncsiskodók kezétől. Magának a tengelynek van egy minimális holtjátéka, amely szerintem beépített és nem a használat okozta, mert a mértéke nagyjából megegyezik a KickR táncoló talpainak rugalmasságával. Pont annyit enged, hogy amennyiben őrült módon rohamozunk felfelé a hegyen, a Climb egyenesen állhasson és ne feszítsük nagyon meg a villánkat. 

Amire figyelni kell az az adapterek behelyezése és használata. Ezeket egy gumigyűrű tartja a helyén a Climb tengelyénél. Ez a gumigyűrű a használat során azonban deformálódni fog egy kicsit. Ez annyit jelent, hogy jó, ha megjegyezzük melyik volt a jobbos és balos adapter (érdemes filccel ráírni). Ha fordítva próbáljuk – ismétlem erős – használat után berakni őket, kis holtjátékuk lehet, amely a használat mértékétől és főként testsúlyunktól függően nem biztos, hogy jót jelent hosszú távon. Ezen az apró részleten kívül nem gondolnám, hogy más buktatója volna a használatnak. Jól összerakott darab a Climb, minden bizonnyal hosszú évekig fog hűségesen szolgálni.

Verdikt:

 Ismét egy olyan eszközt próbáltam ki, amellyel előzetesen fenntartásaim voltak és örömmel mondhatom, hogy a Climbnak sikerült azokat megcáfolnia. Nem olcsó jószág, azonban azt a pluszt, amely nemcsak egy valósághoz közelítő filtert, egy extra gimmicket jelent, hanem a kőkemény edzésmunkában is hasznosulhat, az emelkedőn történő kerékpározási technika és az izommemória fejlesztésével, egy korrekt áron érhetjük el. Amennyiben az egész ökoszisztémát nézem, a KickR, a Climb, a Headwind és a TICKR pulzusmérő egy alsó középkategóriás karbon kerékpár áráért lehet a miénk (~2000 EUR körül).

20201025_173741-min.jpg

Ha eddig fenntartásaink voltak a benti görgőzéssel, netalántán unalmasnak találtuk és futja rá a büdzséből, a 200 ezer forint alatt elérhető Climbnak, amennyiben 2017 utáni KickR, KickR Core, vagy Snap tulajdonosai vagyunk nyugodtan adjunk egy esélyt. A kezdőknek az érdekességek kedvéért, a haladóknak már a tudatos felkészülésért. Az ERG mód egyik pápájaként mindig ágáltam azok ellen, akik nem a görgő által vezérelt módon teljesítették edzéseiket. Ezt azzal egészíteném ki, hogy aki beszerez egy Climbot és maximalista, a Road Grand Tours progi Magic Roads funkciójában töltse be azt az útvonalat amire készül, legyen az egy sima Strava szegmens, Dobogókő, vagy épp a Tour de Zalakaros útvonala és ERG nélkül tolja le az intervallumokat a meredekség szimulálásával a kinti út másán, megéri. Csalódás kizárva!

süti beállítások módosítása