Bármennyire is akarjuk, nehéz megcáfolni az emberiség fejlődés iránti vágyát. Legyen szó a föld, a levegő, vagy a víz meghódításáról, időről időre kitermelődik egy új generáció, amely a nagy elődök nyomában lépkedve, de az általuk felállított sztenderdet sokszor maga mögött hagyva új szintre emeli az adott diszciplínát.
Nincs ez másként velünk, országúti kerékpárosokkal sem. Van, aki elismeri, más örökké tagadja, hogy a kilométerórán megjelenő egyre nagyon értékek bizony szélesebb mosolyt csalnak arcunkra a szokásos sebességekhez képest. Technikai sport révén ezért eszközeink jobbra cserélésével is igyekszünk álmainkat és önmagunkat megvalósítani.
Több mint két évtized telt el azóta, hogy 1998-ban a Lew Composites elkészítette az első peremes karbon felnit, mivel a cég tulajdonosa meg volt győződve róla, hogy az igazi nagy üzlet nem a tartalék szingóval járó óutis szamurájoknak akkor már néhány éve árult szingós szettekben van, hanem a mindenki által könnyen szerelhető és az alu, vagy acél felhasználásával készített felnik esetén „évszázados” bejáratott peremes megoldásban. Az azóta eltelt időszak, bár nem volt buktatóktól mentes, a karbon kerekek árszintje, köszönhetően a népszerűségnek a korábbi töredékére esett vissza, míg tulajdonságaik rettentő sokat fejlődtek, számos buktató került kiküszöbölésre.
Már régóta a hétköznapok része a karbon, így senkit nem fogok meglepni azzal, hogy a karbon felnik, illetve küllők, hovatovább a karbonházas agyak bizony könnyebbek alumínium megfelelőiknél. A mérleg által mutatott grammoknak kiemelt szerepe van a felni esetében, hiszen a kerékpár gyorsíthatóságát, valamint a sebesség megtartását egy könnyebb felni segítségével sokkal jobban meg tudjuk oldani, mint egy nehezebb esetén.
Gyorsan egy kis megjegyzést is kell fűzzek az íráshoz, hiszen az alukerekek is fejlődtek az elmúlt évtizedben, nem is keveset, így első ránézésre a különbség csekély, de nem mehetünk el amellett, hogy karbonból immár a “mélyfelnis” aero darabok veszik fel a versenyt például a Hunt legújabb modelljeivel, ami önmagában kétséges előny lehet, ugyanakkor a további előnyökkel szinergiába kerülve már elmondhatjuk, hogy nem hiába választjuk a szénalapú megoldást. Hüvelykujjszabályként elmondható, hogy azonos felnimélység és termékpozíció mellett a karbon valamivel mindig könnyebb lesz.
Evezzünk is át egy aerodinamikai részre, a felni méreteire és alakjára. Ugyan alumíniumból is építettek mély felniket, valamint a fékezés sajátosságai miatt alu magos és fékezőfelületes karbon elemekkel laminált kerékszetteket is építettek a múltban, azonban a legújabb időszakban már az utóbbi is háttérbe szorul. A néhány éve tomboló aero őrület ugyanis kikényszerítette a toroid (rövidebb oldalán kicsit szétnyitott ellipszis) forma elterjedését. A gyártók az egyre több szélcsatornában töltött idő, az intenzív CFD-s tervezés vagy a Forma 1-ből érkezett Swissside mérnökök hatására rájöttek, hogy az utolsó tized és század kilométerek megnyeréséhez, a befektetett teljesítmény minél hatékonyabb felhasználásához ez a legideálisabb. Így a legtöbb helyen a V, illetve lecsípett V alakú felnik átadták helyüket a légáramlatot hatékonyan megvezető, az örvénygenerálást csökkentő formának. Ezt pedig pusztán karbonból hatékonyabban, az első tömeg pontunkat is figyelembe véve kisebb össztömeg mellett tudják kivitelezni.
Ami az egyik oldalon viszont extra sebességet generál, az a másikon problémákat okozhat. A 30-32 mm magas alu felnik az oldalszélben meglehetősen nyugodtan viselkednek, ugyanakkor az igazi aero flenik 40 mm-nél kezdődő mélysége sokakban aggodalmat szül. A korábbi aerós írásból tudjuk, hogy amennyiben komolyabb hobbistaként kerékpározunk és a 35 kilométeres sebességtartomány közelében közlekedünk, úgy a Magyarországon uralkodó szélerősségek esetében az érzékelt jellemzően 10, de maximum 15 fokos effektív yaw miatt körülbelül 6 m/s-os oldalszembe, illetve oldalszél erősségig biztosított a komfortunk.
Saját méréseim alapján (42 mm első, 55 mm hátsó felni) az első kerék veszélyes behatásai, amely mellett már nagyon figyelni kell a kormányzásra 7,8-8 m/s-nál és jellemzően nagy beesési szögnél jelentkeznek, míg a hátsó kerék esetén kicsit később, de körülbelül 10 m/s-nál következik be az instabilitás érzékelése. Elsősorban nem a széllökés maga okoz gondot, hanem a felni felületén felépült nyomásnak a kományt elmozdító hatása utáni rész, amikor a szél befolyásoló ereje az elfordulással kioltja önmagát, mert ekkor az általunk kifejtett ellentartás, a széllel szembeni ellentétes mozgássá változik, így a kormányzásunk oszcillálni kezd. A jelenség frekvenciáját úgy kell elképzelni, hogy jó néhány másodpercenként (3-6-8-10) egy-egy kisebb lökést érzünk a kerékpáron, ami hirtelen megszűnik, majd ahogy egyre tapasztaltabbak leszünk szinte érezzük is, mikor kell kicsit korrigálva sokkal kisebb kormánymozdulatokkal megpróbálni semlegesíteni ennek a hatását. Alu és/vagy vékonyabb felni esetén is megvan a nyomás, de mivel ez kisebb, a megszűnése esetén az általunk okozott korrekció is kisebb, így a kitérés csekélyebb, elenyésző.
Egy nagyon hosszú bekezdést szenteltem az oldalszél jelenségének ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem annak drámaisága, hanem a mögötte rejlő technikai-fizikai ismeretek átadása miatt. Itthon a problémát jelentő napok száma 40-60 közötti, természetesen ezek jelentős része a késő őszi-téli időszakra esik, a leginkább kitett terület pedig GY-M-S és Veszprém megye.
A nagy halál után pedig mit hozat a mélyebb felni? Nos a mérések megoszlanak és mindenképp vagy komolyabb átlagsebesség, vagy nagyon hosszú tekerés szükségeltetik hozzá. 40 kilométeres távon másodpercekben, egy teljes Ironmanen percekben mérhető a különbség. Egy nagyon gyenge hüvelykujjszabályként minden extra 15 mm felni kapcsán az első etapban 1, míg a továbbiakban körülbelül fél és negyed kilométernyi extra tempót adhatunk a 35 kilométer feletti részhez ideális esetben 0-5 fokos yaw, vagyis szél beesési szög esetén (30+15+15). Ezt természetesen az adott kerék kiképzése, a felhasznált extra technológiák (pl.: NSW) jelentősen befolyásolhatják.
A forma másik eleme a szélesség. A szélesebb felni ugyanis aeróbb, emellett komfortosabb is, sőt lehetővé teszi a szélesebb külső gumik minél ideálisabb működését aero szempontból. A levegő a kerék esetében a gumival találkozik először ezért elsőrangú, hogy nem legyen túl sok különbség a gumi széle és a felni szélessége között. Amennyiben teszem azt egy 28-as gumit teszünk fel egy 20 mm széles felnire a túl széles gumi a felnire már örvénylő levegőt vezet, ami hátrányosan fog hatni az aerodinamikára, így a felni összes fejlesztését és technológiáját azonnal sutba vágja. 1-1 milliméter vagy azonos szélesség lehet talán a legoptimálisabb, ugyanazzal a minden felni és gumi más kitétellel, mint az előbbi pontban.
tekerés közben azonban sokszor meg kell állni, vagy lassítani. Ha karbon kerekekről olvastunk a felnifékes verziók esetén elterjedt nézet volt a fékhatás gyengesége. Volt. Régen. Kiemelt téma és rántsuk le róla a leplet. A legújabb 1 és 3K karbon fékfelületek, valamint a kifejezetten karbonos fékezéshez készült fékpofák használatával személyes tapasztalatom alapján egy tetszőleges brand (Giant, DT, Roval, Fulcrum, stb.) fékfelület és a kerékhez adott/előírt fékpofa (ami nagy valószínűséggel Swissside Black Prince) használata !száraz! időben abszolút összehasonlítható teljesítményt nyújt az alu+gyári fékpofákkal (Giant felnik + Sram Red 22 fékek esetén). Itt fontos észrevenni, hogy a két anyaghoz más karakterisztikájú fékpofa dukál. A karbonhoz való sokkal rugalmasabb, hamarabb elkopik, cserébe a nagyon kemény, és a hőátadás frontján gondban lévő szénalapú felületen komolyabb hatást tud kifejteni.
Apropó hőátadás. Évekig gond volt, hogy a fékpofák, főként komoly lejtőzések esetén történő fékezések alkalmával a felnit a mágikus 300 fok köré-fölé hevítették, amely során a karbonszövet rétegek összeragasztására használt epoxy gyanta megolvadt és a rétegek elváltak egymástól, delaminációt okozva. Ezt az újabb, jobb hőtűréssel rendelkező ragasztók, valamint a fent említett fékpofák alkalmazásával oldották meg. A Swissside állítása szerint a legfejlettebb fékpofákkal a 170 fok körüli érték tartható fékezés esetén, amely jól láthatóan közel fele csak a korábbi 300-as értéknek, de jóval kisebb a mások által már kritikusnak tartott 230 fokos alacsonyabb küszöbértéknek is.
A másik lehetőség, amely előmozdította a tárcsafékek előretörését, az a puszta tény, hogy amennyiben a felni nincs kitéve a fékezésnek, így extrém hőhatásoknak nem kell ellenállnia, az könnyebb, még aeróbb formájú és egyben tartósabb konstrukciók eljövetelét hozhatja magával. A felnifék mellőzésével felépítéstől függően a karbonfelni kevesebb féle szövet alkalmazásával felépíthető, így homogénebb és időtállóbb, mint a korábbi extra fékezőfelületet is tartalmazó variánsok.
És mit jelent a szélesebb felni által jelentett komfort, a mély felni mellett megnyert néhány másodperc a kasszáknál? Azt kell mondani, hogy már nem sokat. A leginkább a Wiggle-CRC-Bike24 konglomerátumhoz köthető Prime esetén akcióban jóval 200 ezer forint alatt juthatunk hozzá kerékszettekhez, amennyiben nincsenek nagy igényeink a kerékagyakkal szemben. Ha esetlegesen magas minőségre vágyunk jó áron ajánlom az általam is használt Giant SLR 0 kerékszettet, amelyet egy kis német webshopban már 1000 EUR alatt megkaphatunk DT240-es agyakkal szerelve. A határ pedig a csillagos ég, ahol a Schmolke, az MCFK, vagy épp a Lightweight szettjei – utóbbi esetében - majdnem egy új, fapados gépkocsi árával vetekedve kelletik magukat.
Az SLR 0-ákról elmondható, hogy jó ár/érték arányban a világ legnagyobb kerékpárgyártójától juthatunk igényes kivitelezésű, „lopakodó” kerékszetthez, a DT alkatrészek szinte szerszám nélküli szerelhetősége, az igényes kivitelezés, és a tekerés közben érzehető extra, a nyers számokon túl ismét egy olyan forintokra és eurócentekre nem váltható pluszt ad kedvenc szabadidős időtöltésünkhöz, amelyet szerintem kár lenne kihagyni. A jövő karbon, aeró és egyre olcsóbb.
A fotók az S-tec Sports, a bicycles.net.au, a flocycling.com, tokyowheels.com, bikerumor.com, és a giant.com-ról származnak