Az előző részben megismerkedhettünk a legpozitívabban megítélt szerhasználókkal, élükön Marco Pantanival és egy rendkívüli számokat produkáló hegyimenővel zártunk, Roberto Heras személyében. Folytassunk utunkat az (anti)hősök listáján a középmezőnyt áttanulmányozva:
29. Tyler Hamilton. Nehéz haragudni a srácra, habár az Ördög Vándorcirkuszában tekert évekig. Sokszor lebukott tiltott szerekkel és egy csomó embert lehúzott a “Higgyél Tylernek” kampányával. Hamilton öröksége egy furcsa elegye a faszagyerekségnek, a törékenységnek és a későn-érő őszinteségnek. Törött kulccsonttal tolt végig teljes Tour szakaszokat (az álmoskönyvek szerint) és bevállalta a tutit a CBS 60 Minutes showjában. Vérdoppingolását egy eltűnt ikertestvérrel is megpróbálta kimagyarázni. Hamilton ügyében egyszerre jelenik meg a megátalkodott csaló, egy valódi áldozat és mindezek felett a megbocsátás ereje. Apropó olvastad a könyvét? Ha nem, hajrá!
28. Jan Ullrich. Tulajdonképpen őrültségnek hangzik, de igaz, hogy az emberek többnyire megbocsátottak a komolyan cuccoló, majd évekig mellébeszélő Grand Tour győztesnek, aki csak ezután állt elő némileg ködös magyarázatokkal. Ullrichot mégis nehéz gyűlölni. A mellette szóló enyhítő körülmények, bár nem állnak biztos lábakon, de az élet már csak ilyen. Kezdetektől fogva erősebb volt a mezőny nagy részénél, de ezt nem igazán tudta kamatoztatni. Minden télen jól felszívta magát, hogy aztán nyáron jól kikapjon Kylo Rentől. A visszavonulása után nem is igen találta a helyét a polgári életben. Ezen dolgok és más körülmények miatt Ullrich azt mondja, ő csak ugyanazt csinálta, mint a kortársai és most már egy nyugodt békés családi életre vágyik, amit úgy tűnik a rajongók többsége hajlandó megadni neki.
27. Bobby Julich. Julich szimpátia indexe akkor emelkedett legutóbb, amikor a Sky kirakta edzői pozíciójából irónia nélkül, a csapat zéró-dopping irányelvére hivatkozva. És nehéz is haragudni a 1998-as Touron elért dobogós helyezésére, hiszen a dobogón Ullrichhal és Pantanival állhatott együtt.
26. Johan Museeuw. Néhány kivételtől eltekintve a kerékpárszeretők, nem éreznek ellenségesen a profi kerékpáros iránt, aki az oxigén-vektoros dopping forradalmának úttörője volt. Museeuw az egynapos versenyek királyaként jól felturbózta magát és csak visszavonulása után ismerte el egész karrierjére kiterjedő szerhasználatát.
25. Ivan Basso. Ugyan már, hiszen ő csak kísérletet tett (papíron ;-) ) a doppingolásra.
24. Michael Rasmussen. Egy évtizede egy hely a középmezőnyben még szinte elképzelhetetlen lett volna a dán számára, amikor kidobták a Tourról, mivel nem jelentette a doppingellenőröknek, hogy hol tudják vizsgálat alá vetni. Valójában földönkívüliként járt-kelt akkoriban a hegyeken, még a profi mezőnyben is. Mára ez azonban megváltozott, részben azért, mert őszintén bevallotta hogy hazudott, csalt és megtévesztett embereket és talán azért ,mert higgadt maradt és nem keltett nagyobb hullámokat a sportban.
23. Alberto Contador. Ha el akarod oszlatni a közvélemény dühét a téged érő doppingvádakkal kapcsolatban, sokat segít, ha van egy hihető háttértörténeted. És persze angyalként szárnyalva, a nyeregből kiállva támadni, igazi bajnokként a nagy körversenyeken, ez is kell hozzá. Emiatt sok ember nyugvópontra tért a szennyezett marhahúsról szóló bullshiten, valamint a Puerto Hadművelet kapcsán megtagadott DNS mintaadáson, amivel tisztázhatta volna magát a vádak alól. Az igazat megvallva Contador akkor nyerte vissza a renoméját sokak szemében, amikor Andy Schleck került be az almanachokba, mint a 2010-es Tour győztese. Karrierje utolsó kilométerein is hősiesen támadva, a Pisztolyos valószínűleg már saját vérébe mártott éleslőszert puffogtatva, egy ifjúként megtévedt, majd később beérett sztárrá válva a sportág történetének egyik klasszikus alakjaként vonul be az almanachokba.
22. Frank Schleck. A dr. Eufemiano Fuentes svájci bankszámlájára történt nagy összegű utalások ellenére Frank Schleck hivatalosan is tisztázva lett a vádak alól, habár később a 2012-es Tour de France-on lebukott Xipamide használat miatt. Schleck azt állította “nem tudatosan vette be a szert”. Aha, és ezt higyjük is el, mi? XD Egy szó, mint száz, az idősebb Schleck testvér nem kellett, hogy komoly doppingvádakkal szembenézzen összehasonlítva a kortársak” teljesítményével” az ő pozíciója sokkal inkább annak szól, hogy a szurkolók egy része valamiért sosem zárta szívébe a Schleck testvéreket.
21. Jeannie Longo. A legtöbb győzelemmel rendelkező nő a kerékpározás történetében, akivel kapcsolatban nem csak néha-néha hangzik el némi gyanús kijelentés, hanem csak úgy záporoznak a vele összefüggő furcsaságok. Longo kihagyott ellenőrzéseket, amiken adott mintát megbukott és el akarta hitetni a világgal, hogy a náluk talált EPO-t a férje vásárolta, hogy saját céljaira használja fel.
20. Jonathan Vaughters. Pont a lista metszetében helyezkedik el és erre jó oka van. Bár az öröksége kicsit bonyolultabb a dopping-ellenességet reflektorfénybe helyező edző szerepénél, de az is igaz, hogy az ellenségei által elismertnél lényegesen több jót tett, mint rosszat.
19. Richard Virenque. A babaarcú, rivaldafényben tündöklő hegyimenő bőven eleget cuccolt és bőven elég hazugságot nyilatkozott fapofával, hogy már a lista negatívabb felében végezzen. Az is igaz viszont, hogy egyszerűsége és naivitása miatt nem lehet rá komolyan haragudni. Hogy végleg nem kíván eltűnni a sport közeléből többeket késztet szemforgatásra, mint ahány haragost összeszed ezzel. Ő még mindig a Festina “sztárja”, aki csak színpadias tagadások, bírósági ítéletek és egy furcsa, az ártatlanságát bizonygató könyv megjelenése után vallotta be, hogy kilószámra szedte az EPO-t.
18. David Millar. Régebben sokkal előkelőbb helyet foglalt el a listán, s egy időben úgy tűnt, hogy kirakatembere lehet a változásnak, egy igazmondó és bölcs szóvivő, aki belülről változtathatja meg a sportot. Sokan átsiklottak az EPO fiolái, beismerései és lehallgatott telefonbeszélgetései felett, de idővel veszített a reputációjából a Maseratis autózásaival, a British Cyclingnél vállal munkájával és más versenyzők kenetteljes szidalmazása miatt. Millar tuti nem látta a Harcosok Klubját.
17. Danilo Di Luca. A robbanékony olasz hegyimenőt a tudósok talán megrögzött csalóként írnák le. Háromszor bukott le (kétszer CERA-val és egyszer EPO-val), amivel örökös eltiltást érdemelt ki, azonban legjobb eredményeitől mégsem fosztották meg. Időnként űrlényként tekerve egy cseppet sem törődött milyen áltlátszónak is tűnhetnek csalásai.
16. Filippo Pozzato. Annak ellenére, hogy Pippo a hátára tetováltatta, hogy “Csak Isten ítélhet meg”, sokan jogosultnak érzik magukat, hogy ezt vele kapcsolatban még a Földön megtegyék. Kétség kívül beszámolt a dr. Michelle Ferrarihoz fűződő kapcsolatáról, abból az időből, amikor karrierje csúcsán Milánó – San Remo-t nyert 2006-ban – azonban eljárási hiba miatt csak 3 hónap eltiltást kapott. Ennek ellenére, nehéz rá is negatív hősként gondolni – van benne valami nagyon különc, még mindig nehéz leszakítani és a közösségi médiában is aktív és vicces. Jó példa a fiatalabb versenyzőknek, hogy egy helyre kis Instagram profillal pozitív irányba mozdíthatod el megítélési indexedet.
15. Chris Horner. [Cenzúrázva]
14. George Hincapie. Az Indurain által kikövezett úton haladva, Big George is egy sikeres példája a “Ne szólj szám, nem fáj fejem” vonalnak. Természetesen sokan továbbra is a Joker fegyverhordozójaként azonosítják és utálják a pénzügyi sikerei, valamint a róla elnevezett versenyek miatt, nem beszélve folyamatosan a sport körüli ólálkodásáról. George mégis csendes és szerethető, és sokat tett a fiatalabb generációk támogatásáért és szinte minden esetben egy ízléses/nagylelkű bajnokként viselkedett a kemény teljesítményfokozót használók generációjából. Két fontos pont, ami tovább növelheti őt a szemünkben. Ifjoncként is roppant tehetséges volt, illetve sosem nyert Paris-Roubaix-t.
13. Floyd Landis. A nehéz esetek egyike. Vannak akik kedvelik ezt az egyenes beszédű, füvet áruló leleplezőt, akit egyértleműen az a személy nyomott ki a sportból, akinek a nevét csak a lista végén mondjuk majd ki. Mások azonban nem bocsájtják meg neki a 2006-os Tour 17-ik szakaszán mutatottakat, valamint az ezt követő maszatolást, a Greg LeMondot célzó fenyegetéseit és azt, hogy egyszerűen rossz színész (Ugye megvan az arca a sajtótájékoztatóról?). Ő is egyrészt áldozat, másrészről megátalkodott csaló, de nagyon izgalmas meghallgatni a véleményét a mostani helyzetről.
12. Levi Leipheimer. Egy meghatározó, utált és eléggé negatív karakter volt ahhoz, hogy a szponzorok eltávolítsák a profi mezőnyből a 2012-es USADA döntést követően. Ezt követően egy pernyerés után, szervezett egy versenyt, amivel veszélyeztetett gyermekeket és más jótékonysági alapokat támogatott, amivel sokat javított renoméján, emellett elismerte hibáit és vállalta értük a felelősséget, azonban még így is sok utálója maradt, akik gyűlölték amikor csalt, amikor megházasodott és amikor újra felépítette magát a szankciókat követően.
11. Ryder Hesjedal. Amire Hesjedal bekerült a profi országútizás világába a teljesítménynövelő szerek használata már nyílt titok volt mindenki számára, azonban ő ezt a mentalitást előtte még meghonosította az észak-amerikai montisok között is. Ezt követően a Grand Tourokon legalábbis “feltűnően” viselkedett és megnyerte a 2012-es Girot, a “teljesen tiszta” Garmin-Barracuda csapattal. Nem felejtjük őrült hegymászásait és azt sem, hogy csak azután vallott a doppingolásról, miután a neve megjelent Michael Rasmussen leleplező könyvében. Na és mindenki előtt felrémlik az a nagyon furcsán forgó kerék, ami magával ragadta azt a fránya földön fekvő biciklit.
