Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Vélemény: Váltórendszerek jövőjéről (vezeték nélkül, elektronikusan)

2018. március 08. - torma99

2018-ra bizton kimondhatjuk, hogy a mechanikus kerékpárváltók olyan szintre értek, hogy bizonyos megkötésekkel (éves futott kilométer, átvitt teljesítmény) bármelyik árkategóriában megbízható, jól működő és kellően tartós, komfortos opciók közül választhat az ember. A három nagy gyártó (kiegészülve néhány törpével [Microshift, Sunrace]) mind mind igyekszik megnyerni magának a sportba újonnan belépőket, illetve részesedést elszívni a többiektől.

Ennek a versenynek a legújabb harctere az elektronikus váltók piaca.

Régi idők mozija

A 90-es évek elején és közepén, amikor Chris Boardmann sárga trikót húzott a Mavic Zap rendszerével a Tour de France prológjain – amihez lássuk be a váltórendszernek vajmi kevés köze volt – az éppen elterjedő mechanikus fékváltókarok mellett szinte nem is gondoltuk volna, hogy egyszer majd már érett formában elektromos kapcsolók nyomkodásával fogunk utasítást küldeni a váltónkon lévő kis elektromos szervónak, hogy a láncot egy másik fogaskerékre/lánckerékre tolja át. (A Mavic rendszere magához a váltáshoz nem használt szervókat, de erről majd talán egy másik bejegyzésben)

Bowden helyett most már tényleg kapcsoló!

2009-ben aztán, ahogy anno a fékváltókarok esetében is elsőként, a Shimano berobbant a Di2-val, amely már a mindennapokban folyamatosan alkalmazható technológiát tartalmazott. Az évek során a kezdetben kissé órmótlan és nehéz váltók alaposan lefogytak, az akkumulátor beköltözött a nyeregcsőbe és a Campagnolo is megjelent a maga Di2 rendszerével, EPS néven.

Ugyan a technológia már szériaérett volt, az újdonság iránt, márcsak annak ára, valamint az egyes termékciklusok hossza miatt idő kellett, hogy kereskedelmileg is gyümölcsözővé váljon és nagy számban kerüljön értékesítésre, a legelején a komoly versenyzői kaszt után, a fanatikus rajongók, majd mostanában az átlagtömegeket bevonzva.

Huszáros vágás!

A piac harmadik szereplője, és egyben a legfiatalabb nagy hajtásrendszergyártó, az 1987-ben alapított SRAM hosszú ideig úgy tűnt, kimarad az új fejlesztésekből, egészen addig, amíg 2015-ben fel nem tűntek bizonyos nagyon furcsa kis fekete dobozkát tartalmazó, össze-vissza kamu kábelekkel megerősített váltórendszerekről képek, amelyet egyes triatlonosok, valamint a SRAM-hoz köthető fejlesztő csapat tagjai használtak. Ekkortól tudni lehetett, hogy az amerikai cég is belép a japánok és az olaszok mellé, sőt néhány hét alatt kiderült, hogy a váltóra felrakott bowdenek mellett az elektromos kábelnek tűnő fekete csövecskék is csak a megtévesztést szolgálják, a rendszer ugyanis vezetéknélküli.

 Az egy évvel később debütált és az egyszeri ember számára könnyedén, körülbelül 2016 őszétől eTap rendszer ezzel törétnelmet írt, hiszen a SRAM huszáros vágással a technológia sereghajtójából egyből éllovassá vált.

 A rendszer felépítéséből következően előnyös, hogy nem kell kábeleket vezetni, összekötődobozokat bekötni a rendszerbe és nincs szükség a nyeregcsőbe szuszakolt akkumulátorra sem. A hátrány, hogy a jelenleg használt adóvevő, valamint kommunikációs protokoll miatt, a kábeleket használó Di2-nál a váltások némileg lassabban történnek meg, valamint központi egység híján le kell mondani egy olyan gimmickről, mint a Synchro-shift.

A jelenleg csak a Red, tehát a legfelsőbb alkatrészcsoport szintjén elérhető rendszer hatalmas népszerűségnek örvend, 2016 karácsonyáig lényegében a gyártósorról vitték el a kész termékeket, ugyanakkor az extra felár miatt átütő tömegcikké ebben az évtizedben már biztosan nem válik.

A technológiát én mégis a jövőben mások által is alkalmazandónak tartom, az egyszerű összeépítés és karbantartás miatt. Emellett pozitívnak értékelem a felcserélhető akkumulátorokat is, amely műszaki hiba esetén is hazajuttatja a rájdert anélkül, hogy le kellene mondania a (hátsó)váltó használatáról.

 A váltás gyorsaságát úgy vélem a játékos egereknél tapasztaltakhoz hasonlóan egy későbbi iterációban drámaian fel tudják javítani. Ha emlékszünk a 2000-es évek elejének vezetéknélküli egereire (Pl.: MS Intellimouse 1.0) és azoknak a Blood, vagy a Quake, esetleg az Unreal Tournament játékokban nyújtott teljesítményére és ezt összehasonlítjuk a Logitech 1 illetve 8 ms-os jelentési gyakoriságú egységeivel láthatjuk, hogy a technológia adott a gyorsabb reakciókra.

 És másként a szektorban?

Természetesen sem a vásárlóerőm (10 évente 1 kerékpár), sem a kerékpáros iparban elfoglalt helyem (lelkes vásárló) nem jogosít fel arra, hogy tovább cizelláljam az elgondolásomat nézzük, mit mondanak erre az iparági szereplők. (A Microshift és az FSA tevékenységét a madzagos vonalon nem részletezném, ugyanis nem érdemi szereplői a piacnak)

Itália

A Campagnolo, amely már több mint 2000 szabadalmat tudhat magáénak bolond lett volna, hogy kihagyja a lehetőséget, hogy újat jegyeztessen be. 2016-ban az USA-ban be is adtak egy, a SRAM megoldásához hasonló szabadalmi kérelmet, amelyben az látszik, hogy a védjegyükké vált hüvelykujjnál leledző gombot már ők is elhagyták, ahogy a SRAM sem látta értelmét az elektronikus fronton a Doubletap továbbvitelének. A bejegyzési kérelem biztosan megdobogtatta a legfanatikusabb, a márka minden rezdülését követő rajongók szívét, azonban az azóta eltelt időben nagy a csend az olaszok háza táján.

A korábban egyeduralkodó márka a 11 sebesség bevezetését leszámítva az elmúlt lassan három évtizedet követő üzemmódban töltötte, a tárcsafékek egyre népszerűbbé váló piacára is késve lépett be, így szívünkre tett kézzel azt kell mondani, valószínű, ha lesz is valami a vezetéknélküli Campa szettből az bizonyosan nem a közeljövőben várható.

 A fentieken túl az olasz szettekkel kapcsolatban megvan egyfajta felár a többi gyártóéhoz képest, amely főleg a legutóbbi időkben vált egyfajta igazságtalan luxus árazássá. A korábbi időszakban az ergonómia, vagy a tartósság mentén ezek jól magyarázható és védhető fogyasztói árak voltak, azonban mára nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a Campa bármelyik szettje jobb lenne egy Dura Ace, vagy Red, illetve a megfelelő termékszinteken egyeztetett hasonló szettnél, sőt...sőt…

Csak várj, míg felkel majd a nap

A japánoknál megint más a helyzet. Egyfelől a piac messze legnagyobb szereplőjeként számukra a status quo megőrzése elsődleges. Jelenleg a mechanikus szettek a legelterjedtebbek, és bár a felső kategóriában lassan már épp a mechanikus megoldás fog kikopni, az alsóbb osztályokban ajánlat híján jelenleg még esély sincs annak terjedésére. Ennek megfelelően a jól bejáratott beszállítói kör, a terméklánc és paletta kapcsán Di2 ide vagy oda a Shimano forgalmának elsöprő többsége még a régi világ gyümölcseiből származik. Ez pedig lássuk a messze földön híres japán innovativitás mellett egy nagyon is indokolható, de fogyasztói szempontból nem feltétlenül üdvös helyzetet teremt. Mivel még az igásló 105 szintjére sem ért el az elektromos hajtáslánc várható, hogy a japán cég még a mechanikus vonalon maximalizálja a hasznát és az elektromos részen is csak annyit fejleszt, amennyi feltétlenül szükséges. Hogy ezt a piac majd hogyan díjazza ez a jövő zenéje.

Rugaszkodjunk el

Szerintem – és ismét nagyon merész kijelentéseket teszek például a pár hónap múlva jövő Eurobike előtt, de – a Shimano úgy fogja megújítani a 105-öt, hogy továbbra sem kínál majd belőle (legalábbis először) Di2 variánst és kivár, hogy a SRAM eladásai a Red eTapból elérnek-e egy olyan szintet, hogy az amerikai cég számára hatalmas beruházás az elektromos váltásba megtérüljön, illetve a kereslet csökkenésével és a gyártás további felfuttatásával várható-e nyitás a Force irányába, ahol az upgrade szett már 3-400 euróval olcsóbban egy meglepően kellemesebb szinten, sokkal szélesebb tömegek számára is megfizethetővé válik.

Vezetéknélküli Shimi? Én úgy vélem 2025-ig, de legalább 2023-ig kizárt, hacsak nem jön be nagyon a SRAM-nak a biznisz és nem kezd el erodálódni a fölényük. Ha évente tud a SRAM akárcsak a felső kategóriában jelentős százalékot és vevőkört elvinni bármi megtörténhet.

 És mi lesz a Campával? Én bevallottan nem vagyok rajongójuk és már a Potenza megjelenésénél is azt éreztem, hogy az olaszok egy olyan háborút akarnak megvívni, amelyet már elvesztettek, méghozzá lényegében feltétel nélküli kapitulációval. A mechanikus Ultegrát ma a világ kerékpáralkatrészgyártói közül akkor sem tudnák letaszítani a trónjáról, ha minden cég összefogna és koordinált támadást indítana ellene. És most már elérhető a régi Ultegra szintjén akcióban 670 EUR körül a komplett szett (Merlincycles) így a korábban rebesgetett árelőnye a Potenzának szépen elolvadt.

Ezzel a termékkel bár egy fontos lyukat tömtek be a palettán (Amit talán ők maguk ütöttek az Athena eltüntetésével, ami azért az első 11-es szett volt), de egy ismeretlen márkanevet hoztak be a köztudatba, amely egy jól csengő mellett bizony csak sokadhegedűs szerepre szorítkozhat. A piac ugyan még nagy, mint anno a feature phone-ok és kezdeti okostelefonok piacán, de csak egy szikra kell (105 Di2, Force eTap egyszerre – példánkban az Iphone megjelenése), hogy a bowdenfeszesség állítgatása örökre a múlt ködébe vesszen.

Ebből a szempontból sokkal tetszetősebb a SRAM taktikája, ahol belátták, hogy a Shimanot a saját pályáján legyőzni nem lehet, nosza 1X, eTap, hajrá. És látható, hogy sikeredik nekik a részesedés elcsipkedés. Persze az egérke harcol az elefánttal.

Nagyon kemény meccs lesz, de ez csak nekünk fogyasztóknak lehet jobb, hiszen a japánokat fejlesztésekre késztetheti, míg az amerikaiak sikerein és filozófiáján felbuzdulva talán a Campa is módosít némileg az üzletpolitikáján és újra támadásba lendül a másik kettő ellen.

Egy mellékszál, vagy szappanoperai fordulat a kilencedik évad végén?

1X – és akkor még nem is beszéltünk az első váltót teljesen nélkülöző rendszerek megjelenéséről. Igen, ez egy új irány, ami elsősorban a cyclocross szakágában hódít már jó ideje, azonban a 3T aero kerékpárja is már egy lánckerékkel és egy nagyon széles tartományban teljesítő fogaskoszorúval abszolválja a tekeréskor szükséges áttételezés biztosítását. Ehhez, ha hozzávesszük a nemsokára bemutatásra került montis SRAM Eagle eTap rendszert azt láthatjuk, hogy a hegyi emelkedők kivételével egy megfelelő lánckerék megválasztásával (akár subcompactok is szóba jöhetnek 44,46,48 foggal) Magyarországon akár az elektromos 1X-nek is lehet létjogosultsága a jövőben.

Sok beszédnek sok az alja, tekerjünk csak, nosza, rajta!

Amíg a fenti fejtegetésből bármi kézzelfogható lesz, a beköszönötött tavaszra tekintettel mindenkinek balesetmentes közlekedést kívánok az útjainkon. Ne feledjétek Valverede a World Tour Jenson Buttonja és ugyebár csak tekerjétek azt a k**** pedált!

Ha tetszett az írás és nem szeretnél lemaradni a jövőben sem a hasonlókról, itt tudod lájkolni a Facebook lapomat!

süti beállítások módosítása