Csodálatos dolog a méltán népszerű Alpok, vagy Dolomitok hágóin való tekerés. Sokan autóznak ki Ausztriába, hogy tüköraszfalton tekerjenek “ismeretlen” emelkedôkön.

Akik ismernek, tudják rólam, hogy számomra hatalmas pluszt jelent az ismert környezetben, a hazai tájakon tekerés, ahol, ha akarjuk, az élményfaktor a nominalitást leszámítva lehet csak kicsiben különbözik a “jobban marketingelt” nagytesók által nyújtottaknál. Hovatovább a kerékpáros túrákkal most ismerkedők a geológiai adottságok miatt egy jóval könnyedebb terepen kezdhetnek ismerkedni a sporttal.

Balaton-felvidéki barlangomból gyönyörű kilátás nyílik a tanuhegyekre és a már unalomig ismételt kis és nagy körök helyett egy rendhagyó túraútvonalat szerettem volna bemutatni nektek, hogy lássátok a szőlőhegyek hideg fröccsel való hívogató ölelgetésén kívül is van élet a magyar tenger mellett. Így indultam a Kab-hegy felfedezésére.

A felkelő nap sugarai már bátran átütötték a Szigligeti-öböl felett szálló fátyolfelhők vékony rétegét, amikor szemeim kalandokra vágyva kipattantak.

Némi reggeli, folyadék, a kötelező kettes program, és kezdődhet a gépátvétel. Guminyomás, fékek, váltók rendben, gyors öltözés és irány az országút. Pörgetős bemelegítés Edericsen a falun belül, majd az enyhe hátszelet kihasználva hamarabb teszem fel a nagytányérra és irány a 84-es út. Váratlan segítség érkezik mögülem, egy Kymco robogó és sofőrje, egy hűtőládát az ölében markoló úr személyében. Pont erre van szükségem. A rövid közös utunkon a wattmérô csekély értékeket mutat, miközben mögötte stéherezem. Sok sör lecsúszott, de a táska is tele lett hallal az éjjel. Fair trade.

A 77-es becsatlakozásánál elválnak útjaink, köszönésemet kétkedés fogadja, szinte biztos lehetett benne, hogy a drótszamaras nem bírja a tempót és már rég leszakadt.

A Tapolcáig tartó szakasz sík és monoton. Egy kis róka csodálkozik rám a töltés túlsó széléről, miközben a reggeli busz az üdülőövezetben dolgozók hadát viszi irgalmatlan kormot árasztva az Euro szabványnak csak papíron megfelelő égésteréből. A kisváros turista közönsége még az igazak álmát alussza, miközben a helyi öregasszonyok egy csoportja szállja meg az új temetőt.

Diszelig jó minőségű kerékpárút vezet, célszerű használni még óutival is, hogy megkönnyítsük az ingázók dolgát. Ezt követően indulhat a bugi, és taposhatjuk a pedált. Húsmarhák, majd szürkemarhák mellett haladhatunk el és a hűvös ellenére már összeálló lovaknak köszönhetünk oda. Figyelmeztető jel, hogy jobb, ha pulzusunk a Z2-t karcolja, ma ára lesz a víznek a Kab-hegyen.

Balra Hegyesed várának romjai trónolnak az aprócska bazaltkúpon, amelyet a faluval sréhen szemben az út jobb oldalán található pihenőhelyre betérve jobban is szemügyre vehetünk.

Monostorapátiban egy kedves mosoly és köszönés a falu túlfelén dolgozó munkásoknak, és már irány a Művészetek völgye. Erdősávban, középkori malmok mellett rójuk utunkat felfelé Kapolcson. Ahogy átdöngetünk a falun, kitekintve kis ízelítőt kaphatunk a középkori településszerkezet csodálni jó, ámde lakni minden bizonnyal érdekes körülményeibe. Vigántpetendnél érünk ki a fák közül, ahol dönthetünk úgy is, hogy benézünk a faluba. Egy aprócska emelkedő jelzi, a völgyből majd ki kell mászni egyszer, de a jelzésén néhány erősebb forgással túllépve érkezünk a pulai egyenesekbe.

Amennyiben a faluban maradunk, dönthetünk úgy is, hogy Nagyvázsonyt a “hátsó úton”, Nemesleányfalun keresztül közelítjük meg. Ekkor Petendnél megmászhatjuk a szerpentineket, amelyek jó érzékkel a magyar Galibier (gúny)nevet érdemelték ki.

ielőtt elrettennénk elárulom a kezdeti keményebb 500 méter után a faluból kiérve, szinte csak a kanyarokban emelkedik az út. Egy római kori őrtornyot is megnézhetünk a tetőn, majd az erdei díszletet szántóföldi dekorációra cserélő országút mellett gurulhatunk be Nagyvázsonyba.

Ha mégis a főuton (77) maradtunk, ne feledjük el az intést és köszönést a szembejövő kollégák felé, majd megpillantjuk utunk célját, a két adótornyot. Örömünkbe azonban még üröm vegyül, innen még sok-sok kilométer kell a Kinizsi-kilátóig. Pulát éppen csak érintjük, hiszen át kell még tekerni Nagyvázsony külsőn, hogy megkezdhessük utunkat az 567 méter magas cél felé.

A 77-esről a 7308-asra kanyarodva lucernások, olajretekföld, erdősáv mögött rejtőző egykori atombombatároló, majd honvédségi gyakorlótér váltják egymást. Az út emelkedik, de őszinte, what you see is what you get. Na persze nem. Bár a kanyarnál láttuk a tornyokat, s látszólag szép egyenletesen kapaszkodunk felfelé, úgy majd csak a túloldalon döbbenünk rá, hogy a 2 kilométeres lejtő miatt újból meg kell néhány métert mászni. Egy egykori TSZ legyen az iránytűnk a bal oldalon és a jobb oldalt lévő Kab-hegy tábla. Az egyik lucerosban 4 őz legel, kiabálásra sem moccannak, fényes nappal a nyílton lenni, ők már túl vannak mindenen, fordítsunk a kormányon és kezdjünk neki mi is.

Az út aszfaltos, nem tökéletes, de 8-10 bántó kátyún kívül a mászós sebességhez ideális. (Lefelé vigyázzunk). Egy kezdeti kis huplin kívül baráti az emelkedés, hamar felkurblizzuk magunkat. A fenti adótorony mellett egy kis murvás szakaszon gurulhatunk ki a kilátóhoz. Remélem stoplivédőt mindenki hoz, ugyanis a lépcső meredek, de ha egyenesből nem megy, oldalazva simán felkaptathatunk. A panoráma önmagáért beszél. Fontos, hogy szemetes nincs, ugyanakkor sokan sajnos itt (is) a természetet annak nézik, amennyiben van nálunk egy zacskó és nem resteljük, néhányat össze is szedhetünk, Nagyvázsonyban a benzinkútnál és a vár mellett is eldobhatjuk (A Maczkó is jó vízhordóként két üres fél literes Nesteat leadott a csapatkocsi helyett a megjelölt hulladékgyűtjőknél).

Ha kigyönyörködtük magunkat, irány vissza. Lejtmenetnél óvatosan, és ha a 77es felé gurulunk a nagy lósz, csak a harckocsiátengedő betonlapokig tartson, mivel felfelé már éreztük, nincsenek szintben, így nagy sebességgel balesetveszélyesek.

Ha leértünk visszafelé már az örömkerékpározásé legyen a pálya. Ivóvízkészletünket a Közukutak Android és iOS alkalmazása segítségével tölthetjük fel, de ne feledkezzünk meg egy fagyival, sörrel, vagy ebéddel a helyi GDP növeléséről sem. Vázsonyban megtekinthetjük a törökverő vitéz, Mátyás király hű katonája, Kinizsi Pál reneszánsz lakótornyát, egy afféle középkori playboy mansiont, vagy fagyizhatunk. Visszafelé szemünk rátalál a középkori malmokból panziókká avanzsált ingatlanokra, vagy talán szocreál pihenőhelyből kifejlődött lángosozó/étteremre.

Ha Monostorapáti után nagy szél fogad vissza minket a Tanúhegyek rögvalóságába, ne feledjünk el balra felnézni, ahol Csobánc várának mára megkopott, de feledésbe nem merült orma felett siklóernyősök kompozícióiban gyönyörködhetünk.

Amennyiben a lábunkban maradt annyi, a megnövekedő forgalom előző autóit a szökés csökkenő előnye miatt kivételre kerülő csapatkocsiknak vízionálhatjuk és a szembeszél ellenére a 40-hez közel ragasztott kilométerórával roboghatunk be Tapolcára. A körforgalmak között is leselkedik egy Strava szegmens, majd újra a 84-es felé kormányozva a bazalt és tufa, valamint mocsarak által uralt vidéket hátunk mögött tudva,

Edericsre visszaérkezve, az Új-hegy lankáiról, a Nap által részben felszívott pára felhő mögül, a távolba veszve sejtelmesen ránk kacsintó adótornyokra tekintve elmondhatjuk, ez jó mulatság, kerékpártúra volt.