A nagy hullámokat korbácsolt Cyclingtips cikk utolsó részének ismertetéséhez érkeztünk.

Az első rész Pantanival és a nagy öregekkel, míg a második epizód a középmezőnnyel ezeken a linkeken olvasható.

A listát egy leginkább ismeretlen személlyel folytatjuk, hogy egy olyan valakivel zárjuk, aki valóban professzionális, intézményi szintre emelte a cuccolást. Köztük számos nagyon nagy kedvenc kerül terítékre. Arra kérek mindenkit, őrizze meg hidegvérét, a szájüregi testnedvek másra eregetését főként virtuálisan hanyagoljuk.

Top 10

10. Tom Danielson. Egyes eltiltott versenyzők azért jobben felhergelik az embert, mint mások és Tom közéjük tartozik. A Cannondale korábbi kerekese, még korábban a Discovery Channel vízhordója szintetikus tesztoszteronnal bukott, ami után nem került meghosszabbításra a szerződése. Leginkább az USA-ban korbácsol indulatokat, és valószínű egy másik listán nem is szerepelne.

9. Alejandro Valverde. Nemrég az egész internet egyként sóhajthatott fel, amikor kiderült, hogy Valverde mégsem indul a kockaköves belga versenyeken. A legnagyobb bűne talán az, hogy még mindig teker és még mindig győz. Bár néhányan azzal őrizték meg renoméjukat, hogy nem beszéltek a doppingról, Valverdét ugyanezért ostorozzák. Vérbeli kerekes és tiszteletreméltó ember (gondoljunk csak a Scarponi özvegyének felajánlott nyereményre), de a folyamatos dobogóközeli jelenléte kijózanító emlékeztető arra, hogy a mai világ sem éppen az az újabb, tisztább érája a profi versenyzésnek. Viszont azt is el kell ismerni, hogy győzelmeinek felét már a csendben letöltött két éves eltiltása után érte el. Jó nézni ahogy megy, és jobb nem tudni, hogy a tavalyi súlyos bukása után, még idősebben miért jobb szinte, mint valaha.

8. Riccardo Ricco. Karrierje delelőjén – például a Col d’Aspinen a 2008-as Tour-on – a Kobra olyan kirobbanó formában repült fel a hegyre, mintha direkt akarta volna, hogy elkapják. Ekkor CERA-val bukott az olasz, aki elismerte, hogy ifi kóra óta doppingolt. Ezt követően a sürgősségin találta magát, mivel túl régi vérrel próbáltak meg nála vérátömlesztést végrehajtani, majd elkapták miközben EPO-t vásárolt egy McDonald’s parkolójában. Kalandos pályafutása és élete regényszerű, de a nyocadik helyezése ennek következtőben egyértelmű.

7. Davide Rebellin. Ez a zűrös múltú figura sem akar egyszerűen távozni. 46 évesen a profi kerékpározás ősmamutja még mindig szerződéseket ír alá és vesz el egy helyet a fiatalabb kerekesek elől. Emberfeletti teljesítményű egy napos specialista volt, akit végül csak egyszer kaptak el CERA-val a 2008-as olimpián. Ezzel ugrott is az ezüst érme és azóta megye II-es csapatoknál teker és panaszkodik sanyarú sorsáról. Hát igen elég nehéz komoly venni valakit, aki nem vállalja a saját tetteiért a felelősséget és még most is azon munkálkodik, hogy mások elől vegye el a lehetőséget.

6. Bjarne Riis. Talán senki sem tett annyit a dopping elfogadtatásáért versenyzőként és edzőként is, mint ő. Fénykorában Mr. 60 százalékként ismerték - amely hematocrit szintjére utalt – az 1996-os Tour győztesét [társai Ullrich és Virenque a dobogón]. Csapatvezetőként a CSC, Saxo Bank és Tinkoff csapatoknál “mit sem sejtett” a versenyzői doppingolásáról. És ahogy Hamilton utalt rá a könyvében, Riis nemcsak átnézett a doppingolás felett, hanem tevőlegesen támogatta azt. Oleg Tinkovról sem sok jót mondhatunk, mint kerékpárszeretők, de legalább elérte, hogy Riist eltávolítsa a csapatból és a World Tourból is.

5. Femke Van den Driessche. A kerékpárosok poklában valószínűleg külön helye lesz a mechanikus doppinggal először bukó belga hölgynek (persze a bicaj a haverjáé volt, vagy nem is tudja kié, aha, felrajtszámozva...bullshit) Ez az eset nemcsak fellebbentette a fátylat a tényről, hogy valószínűleg egy teljesen más csalási forma is elterjed a profi mezőnyben, hanem kérdéseket vet fel egy svájci kerekes hihetetlen támadásával kapcsolatban a Muuron 2010-ben. Köszi Femke, de Varjas ezt nem lájkolja.

4. Alexander Vinokourov. Habár Vino doppingolása nehezen választható el más illetlen viselkedésétől, az általa “elért” teljesítmények alátámasztják helyezését. Tudjuk, hogy dr. Ferrari kezelgette és vérdoppingolt a 2007-es Tour-on és a doppingbotrányos Astana DS-eként elsiklott számos doppingeset felett. Aztán ott van még az állítólag elcsalt 2010-es Liége-Bastogne-Liége győzelme, amelyet “megvásárolhatott” Aleksandr Kolobnevtől és lehetséges hogy ugyanez történt a 2012-es olimpián, ahol Urant fizethette le. Kevesen tudták megőrizni rajongóikat versenyzőként és vezetőként is, akik ennyi doppingban és furcsaságban érintettek...Ez van.

3 & 2. Chris Froome és Bradley Wiggins. Nem is tudja, az ember, hogy hol kezdje? Gyógyszeres papírzacskó, TUE, triamcinolone és salbutamol, orosz hackerek és az ellopott laptop. De mindegy is, hiszen úgyis tudjuk a Sky története hogy fog végződni. Láttuk már ezt a Festina és a US Postal esetében is. És hogy miről van szó? Intézményesített hazudozásról és mellébeszélésről. Persze meg kell várnunk, amíg mindenre fény derül – ugyanis Wiggins sosem bukott le ellenőrzésen és Froome ügyében sem száradt még meg a tinta – de egyértelmű, hogy a Marginal Gains (elhanyagolható/apró nyereségek/előnyök) és a Sky zéró tolerancia irányelve gyerekmese. Úgy tűnik egyre több kerékpár szerető ember szemében viszont zéró tolerancia kezd kialakulni ezzel a kutyakomédiával kapcsolatban.

1. Lance Armstrong. (Vader, Joker, Kylo Ren, Voldemort) Használt más cuccokat, mint azok akikkel együtt tekert? Nem. Mélyítette a doppingolás okozta gödröt, vagy másokat hazudozott, mint a kortársai? Talán sokan nem értenek egyet, de szerintem nem. Egy nagyon perverz nézőpontból Armstrong talán még mindig bűnbaknak tűnhet az egész generációja által elkövetett atrocitási ügyekben. Azonban amikor oda kerül a sor, hogy ki hol legyen a listán az emberek nehezen bocsátanak meg egy bűneit megbánni képtelen “terroristának”, aki letaposott minden útjába kerülő embert a csúcsra vezető ösvényen. Az ifjú kerékpárosok, akiket elcsábít a sötét oldal jobb, ha jól az eszükbe vésik a nagy igazságot. Ne legyél gátlástalan, vagy legalábbis ne tűnj annak!

Ezzel a bejegyzéssel záródik tehát a konfrontatív cikk magyar változata. Jövő héten már a technikáé lesz a főszerep ,egy különleges formájú nyeregcsalád ismertetésével.

Addig is ne feledjétek május "az olasz csizmában tekerés hónapja", indul a visszaszámolás és az olasz kerékpározás végtelen szerelme (Amore infinito 01) három hétre ismét a képernyők elé szögez majd minket. Izrael, Zoncolan, 2 időfutam. Ez vár a 101-ik Giro mezőnyére.