Az előző cikkben érintettük a stoplibeállítás kérdését, most tekerjünk tovább és tegyük helyre a nyergünket is. Ez az a platform, amely testsúlyunk jelentős részét hordozni fogja kétkerekűnkön megteendő varázslatos utazásaink során, így szintén elengedhetetlen, hogy megfelelő pozícióba kerüljön.
Forrás:Pinterest
Ideális esetben nyergünket egy rövidebb, de akár néhány órás tekerés során észre sem vesszük, csak extrém hosszantartó túrák során jöhetnek elő valódi problémák (ezt egyéni anatómiai és biomechanikai lehetőségeink természetesen nagyban befolyásolják, szinte kizárólag lefel).
Lássuk hát, hogy mit és hogyan célszerű beállítanunk.
Képletet használó módszerek:
Forrás: road.cc
Greg LeMond módszere (v1)
Talán a legismertebb módszerek egyike, a Facebookon, vagy tematikus oldalakon legtöbbször ezt alkalmazzák. A lényeg, hogy egy sima és egyenes felületű tárgyat, legtöbbször könyvet a lábunk közé veszünk, miközben cipő nélkül, kerékáros zokninkban és nadrágunkban a földön, kis terpeszben, vagy összezárt lábbal, esetleg kerékpárunk Q-Factorának megfelelően (a “mesélő” vallási beállítása függvényében) a földön, egyenes háttal állunk. A könyvet ezután addig húzzuk fel, amíg el nem érjük az ágyékunkat egy stabil pozícióban. Ezt követően a könyv teteje és a föld közötti távolságot lemérve kapjuk meg a belső lábhosszunkat (inseam).
A kapott értéket 0.883-mal kell megszorozni, és az így kapott értéket a középcsapágy közepétől a nyeregcsővel párhuzamosan kell felmérni és ehhez hozzáállítani a nyergünket.
LeMond v2
Egy másik módszer, hogy ugyanígy a belső lábhosszunkat 1,09-cel szorozzuk meg és az így kapott eredményt, most a hajtókaron lévő pedál tengelyétől mérjük fel, méghozzá úgy, hogy a hajtókar függőlegesen lefelé, “6 óra állásban” van.
Az általam sokszor ajánlott Competitive Cyclist Bikefit Calculator is a LeMond v1-et használja.
Sarkunkra hagyatkozó módszer:
Amennyiben nem szeretnénk számolgatni, nagyjából belőhetjük a kezdőpozíciót sarkunk felhasználásával is. Üljünk fel a kerékpárra, és a cipőnk sarkát a pedálhoz téve tekerjük le a pedált úgy, hogy az párhuzamosan legyen a nyeregcsövünkkel. Ekkor ideális esetben a lábunk teljesen nyújtva van, a csípőnk egyik irányban sem mozdult el, és a lábunkban lévő szalagoknak sem szabad egy kicsit sem feszülnie. Amint visszapatentoltunk és néhány pedálfordulatot teszünk, nem szabad semmi különlegeset, instabilitást éreznünk. Amennyiben túl magasnak érezzük ne kísérletezzünk, csökkentsük a magasságot, amíg az érzés el nem múlik.
Nyereg vízszintes helyzete (előre-hátra)
Miután meggyőződtünk a csípőnk stabilitásáról figyelmünket fordítsuk a nyereg horizontális pozíciójára. Ennek a pedálozási hatékonyságunk mellett a térdizületünkre és az azt körülvevő szalagokra lehet a legjobb hatása. Ideális esetben a térdkalácsunk belső végéből (vagy az elülsőből, ismét vallási kérdés) ha egy függőleges vonalat húzunk, annak a hajtókar előre irányuló állásában (9 és 3 óra) épp metszenie kell a pedál tengelyét.
Forrás: Bikeradar.com
Fontos, hogy ez sem kőbe vésett igazság, a legjobb pozíció valahol néhány milliméterre ezen a környéken van, semmiképp sem jóval előbb vagy hátrébb, ugyanis az rövid időn belül térdfájáshoz vezethet.
Általános igazság, hogy a nyereg vízszintes helyzetéhez hozzá kell nézni folyamatosan a nyereg magasságát is, ugyanis a túlságosan előretolt nyereg némileg csökkenti az effektív magasságot, míg minél hátrább toljuk, annál “magasabbnak” érezzük.
Extra fontos! Ha esetleg elcsúsztunk volna a vázunk méreteivel, de! a nyergünk pálcáján található méretezésnél a két szélsőérték között tudunk maradni (figyelve a térdünkre és nem extra rövid, túlkormányzást okozó stucnit használva tudunk haladni), ne törődjünk mások kommentjeivel. Lehet az eredmény nem szép, de koncentráljunk a biomechanikára. Legyen komfortos, ne sérüljünk meg, a szépség oltárán senki se haljon meg. Aztán majd a legközelebbi vásárlásnál már a tapasztalatok birtokában ügyesebben lehet a geótáblázatokat nézni és a szemnek is tetszetős beállításokkal menni. (Értsd: Egy nagy vázból feleslegesen ne húzd ki a nyeregcsövet annyira, hogy a csípőd imbolyogjon a térdkalácsod helyére való protézist már kezdjék is el önteni az orvosi fémmegmunkálók.)
Nyereg formája, dőlésszöge
Amennyiben a magasságot és a horizontális helyzetet eltaláltuk, sok gondunk nem lehet. Oh wait...Illetve nagyon is lehet. Ugyanis számos nyereggyártó, még nagyobb számú stílusú nyerge közül kell választanunk, és ahogy legtöbbször az első kerékpárunk méretét úgy valószínű, hogy az első (néhány) nyergünk formáját, szélességét és párnázottságát sem fogjuk tudni eltalálni. Néhány általános szabályt, külön márkák említése nélkül tennék.
Forrás: madegood.org (Madegood.bikes)
Az első és talán legfotnosabb a nyereg szélessége. Óriási különbség van és számos fájdalom és zsibbadás kialakulásához az vezet, hogy vagy túl széles, vagy túl szűk nyergen ülünk. Amennyiben túl széles, úgy ülőcsontjaink hegyén fog a tömegünk által létrejövő erővonal átmenni, ami így kis helyre koncentrálódva ott fog fájdalmat okozni. Ha túl szűk a nyereg, az ülőcsontok semmit sem fognak tartani belőle és az egész súlyunk a lágy részeken fog pihenni, ami azonnali fájdalmat és a lágy részek zsibbadását okozza.
Amennyiben tudjuk, egy kartonpapírra üljünk rá és ficeregjünk egy kicsit úgy, hogy ülőcsontjaink némi bemélyedést hagyjanak maguk után az anyagon. Ekkor mérjük le a két bemélyedés távolságát és nagyjából el fogjuk tudni képzelni, hogy milyen szélességű nyereg lehet számunkra megfelelő. Fontos, hogy ne a nyereg szélén üljünk, illetve a formát is képzeljük hozzá. Egy íveltebb nyergen a hasznos felület jóval kisebb, hiába írják 145 mm-nek, míg egy laposabbon pedig több. Ugyanakkor vannak teljesen speciális kiképzésű időfutam, vagy azokra hajazó “orrnélküli” nyergek is, ahol teljesen más pontokon keresztül érintkezik a testünk, amelyek haladóbb szemléletet kívánnak rendhagyó kialakításuk miatt.
Az SQLabnak van egy közelítő táblázata +0-1-2-3 centikkel, amely szintén gyenge hüvelykujjszabályként alkalmazható, azonban mindenképpen egyéni tapasztalás szükséges, így készüljünk fel vásárláskor, hogy amíg nincs hosszútávú és megfelelő tapasztalat, inkább az adott formán belül a CrMo pálcás, egyszerűbb anyagból álló modellel tegyünk próbát. Emellett számos bolt már működtet nyereg-tesztprogramot, ahol letét ellenében néhány napig próbálgathatjuk valós körülmények között a terméket.
A dőlésszög kapcsán alapvetően törekedjünk a vízszintes beállításra. Ezt módosíthatja számos egyéni tényező. Illetve figyeljünk a nyereg horizontális elhelyezkedésére. Ugyanis, ha a nyereg a pálcákon a beállítások miatt túl eőre, vagy hátra kerül, akkor bizony amint ráülünk máris megdől és nem feltétlenül a tervezéskor vágyott kialakításban érintkezik a hátsónkkal. Kerüljük az extremitásokat.
Ha túl előre döntjük csúszni fogunk előre és a kezünkre helyezünk túl nagy nyomást. Ha túl felemeljük az nyomni fogja az ágyékunkat és furcsa, a kormányt el nem érő érzés keríthet minket hatalmába. Tehát csak ésszerű mértékben döntsünk, itt is hüvelyujjszabályszerűen maximum 3 fokot lefelé, és 1-et felfelé. A dőlésszög pontos megállapításához vízmértéket, vagy okostelefonunkon a Saddle Adjust by BikeComputer Androidos appot használjuk.
Forrás: La Grand Traversée
FONTOS! A fent leírtak statikus módszerek, jellegüknél fogva nem veszik figyelembe a mozgás és különböző test-pozíciók okozta változásokat, sem az izmok, inak, szalagok kötöttségét, ezért minden esetben egy, az ideálishoz vezető út első lépésének tekinthetjük őket. Köznapi értelemben az irodaházban megmutatják a helyes emeletet, de hogy pontosan melyik ajtón kell bekopogtatnunk az rajtunk múlik.
Próbálgassuk a lehetőségeket, mindig csak apró 1-1 mm-es lépésekben haladjunk. Adjunk időt testünknek a változáshoz való hozzászokásra, ugyannakor nagy mértékű kellemetlenség esetén a sérülések elkerülése miatt azonnal szakítsuk meg a próbát és térjünk vissza a korábbi, legjobb beállításhoz és induljunk el újra!
Extra tipp
Arra kérnék mindenkit, hogy a márkától és a színtől, de még akár a fehasznált anyagoktól is vonatkoztasson el egy kicsit és önvizsgálattal jelölje ki az irányokat. Első és legfontosabb hajlékonyság kérdése.
Egy teljesen egyenes nyereg, bármennyire is megdobogtatja a szívünket, könnyű, sportos, ha nem vagyunk hajlékonyak életkorunkból, vagy edzettségünkből fakadóan, bizony okozhat gondokat. Pusztán merevségünk, vagy medencénk statikussága okán nem fogunk tudni megfelelő szögben előre dőlni, kvázi “nem érjük el” a kormányt, egyrészt sokkal nagyobb terhelést adva a sejhajunknak, másrészt vállban, nyakban problémákat okozhatunk magunknak.
Ezzel ellentétesen, ha a nyereg ívelt, tehát fordítja valamennyire a medencénket arra is vigyázzunk, hogy ne fordítsa túl, tehát ne döntsön minket túlságosan előre, mert ekkor meg az ágyékunk kerül nagyobb nyomás alá és okozhatja a “csomag” zsibbadását, fájdalmát.
A rövid orrú, és orr nélküli nyergek, különböző kivágásokkal megtámogatva arra hivatottak, hogy a rájder sok időt tölthessen agresszív pozícióban a dropokon és a fékváltókarokon (de utóbbi helyen behajlított könyökkel aeróbb tartásban) ezeket a nyergeket elsősorban így kell használni, a kormányt felül fogva, “urasan” tekerve az általában kevesebb párnázottságuk, valamint az eltérő kiképzés miatt, az ülőcsontunk hegyében akadhatnak gondok.
A példákat a végtelenségig lehetne folytatni, de most legyen elég ennyi. Következő epizódunkban a cockpitet vesszük górcső alá és megkíséreljük a megfelelő spacerezettséget előállítani, valamint elővesszük a szögmérőnket is.
Ne feledjétek, ha Nibali fenekét is feltörheti a nyereg, ami miatt feladni kényszerül a versenyt, bárki hozhat rossz döntést, a lényeg, hogy próbáljunk rajta javítani, változtatni, lehetőségeink keretein belül.
*Maczkó Bandi fenti tapasztalatainak köszönhetően március 30-án 16,5 órát a nyeregben töltve ismételt vEverestinget görgőjén, amely kapcsán épp csak némi bőrpír keletkezett pihe-puha szőrrel borított hátsóján. A Maczkó nem volt szégyenlős, eddigi kerképározásai során több mint 10 nyerget próbált ki, elemzett és tesztelt, míg hosszútávú és rövidtávú agresszív beállításokhoz is megtalálta a neki való sejhaj-alátétet.
Ajánlott irodalom:
Ajánlott videók:
Simon Richardson bemutatja a sarkas módszert és a térdpozíciót
