2008. március 21-én vásároltam meg első országúti kerékpáromat egy Merida Road Ride Lite 903-as típusú, 4500-as Tiagra szettel szerelt gép képében. Nagy előnynek számított, az akkori 9 fokozat és új belépőként igényeltem a hajtókaron található tripla lánctányért, így mindig megtalálhattam a teljesítőképességemnek legmegfelelőbb áttételt. Telt-múlt az idő, megszerettem a sportot, így a hajtás átadta a helyét az 5800-as 105-ösnek. Az alap Alex kerekek, amik masszívan teljesítettek, lecserélődtek Zondákra, a cockpiten is történtek apróbb módosítások, valamint egy akkoriban számomra nagyon komfortos nyeregre ülhettem fel az SMP Extra személyében.

Sok remek élmény kapcsolódott a kerékpárhoz, mint az első Everestingem, két vEveresting, egy Ring24-es szamárfutamon párosban elért harmadik hely. Ez a kerékpár megmutatta számomra, hogy nem kell egy superbike ahhoz, hogy az ember a rendelkezésére álló szűkös időkeretben elérje kitűzött céljait, sikernek könyvelhesse el a nap végén feltöltött Strava Activityket. Azonban mint minden nagy sorozatnak, ennek is vége kellett, hogy szakadjon egyszer. A karbon technológia elterjedésével az egy, másfél évtizeddel ezelőtt a profik alatt látott, nyálcsorgatva vágyott szupergépek leegerészték magukat a középkategóriába és meglehetősen hívogató árcédulával "hívogattak" az online áruházak polcain.

Így Bicaj, ahogy csak a családban magunk között szeretve becéztük, átadta helyét Bicaj II-nek. Egy Rose X-Lite CRS 4400 személyében. A novemberi Rose akcióban ez a kerékpár teljes Force 22 szettel, DT Swiss R22 (1475 gr. TLR) kerekekkel 1914 EUR-ért volt elérhető (katalógus tömeg 6,5 kg) a nagyon elegáns fehér alapon kék és piros festésével, így egyértelmű volt, hogy az eredetileg tervezett 2800-2900 EUR-os keretbe egy számomra vágyottabb kerékszett és a hatékony edzésre vágyók Szent Grálja, egy wattmérő is bele fog férni és még marad is pár zöld százas szűkösebb időkre. Az R22 újból kibontva ment és jött helyette a Fulcrum Racing Zero, valamint felkerült a bevlistára a népi wattmérők első képviselője a Power2Max Ngeco egysége is. Lényegében a Force szett mellett a P2M-mel való teljes kompatibilitás döntött. Az üres felszállósúly 9,2 kilogrammról 6,6 kilóra fogyott, ha hozzáveszem a Tubolito ultrakönnyű tömlőinek bevetését, még úgy is, hogy pár grammal nehezebb bandázs került fel. Kulacsok nélkül, menetkészen K-Edge-dzsel, ELEMNT-tel és szerelőtatyóval, lámpákkal, csengővel KRESZ kompatibilisen 7,3-7,4-et mutat a mérleg, tehát arányaiban jelentős a súlykülönbség a két kerékpár között.

Tapasztalataim:

Már görgőzés közben látszódott, hogy a két váz gyártása között eltelt egy évtized, valamint a felhasznált anyagok közötti különbség milyen óriási. Ezt csak igazolták a kinti tekerések. A középcsapágyház a karbon esetében sokkal masszívabb, nincs akkora oldalirányú mozgás, mint az alu kerékpár hajtása közben, ugyanakkor látszik, hogy bizony a felső kategóriás vázak ennél sokkal-sokkal merevebb tartással bírhatnak, kis játék benne van.

A hátsó háromszög jóval kompaktabb lett, ez kiegészülve a rendkívül rugalmas támvillákkal és a nyeregcsővel kellemesen ringatja az embert és veszi fel a rezgéseket, amelyek sokkal-sokkal kevésbé jutnak el az ülepünkhöz.

Ugyanez a helyzet a villával és a cockpittel kapcsolatban is. A karbon villának a rake-je (a homlokcső hossztengelyétől való eltérés) bár kisebb lett 1 centivel, az anyagnak köszönhetően a direktebb kormányzáson kívül semmi negatívumot nem érzünk.

A komfortra rájátszik a C17-es kerékszett, valamint a 25-ös Conti gumi és a Tubolito belső is. A korábbi meglehetősen magas nyomás helyett (7,5+, nem ritkán 8) elegendő 7-7,2-vel tekerni a magyar utakon. A teljesítményünket sokkal egyenletesebben tudjuk leadni a síkon, számos izomfárasztó mikrovibrációtól kímélhetjük meg magunkat.

Az ISM nyereg, amelyről már írtam cikket ég és föld az SMP-hez képest. Sikerült megtalálnom a megfelelő szélességet és aero pozícionálásban és a kemény FTP és FTP+ intervallumokon óriási előnyt jelent számomra, a nyereg elejének hiánya és a „csomagom” szabadsága. Fél év alatt megfelelő hát és nyakerősítő gyakorlatokkal óriási mértékben 20 mm-rel került lejjebb a kormányom, miközben a nyergen ezt természetesen csak horizontálisan kellett lekövetnem.

Amikor először felültem kint a kerékpárra és bemelegítettem, már tudtam, hogy megérte a beruházás, az első kemény intervallumnál pedig a „Ludicrous Speed felvillanása” után kétség sem fért hozzá, hogy egy gyönyörű és hosszú barátság veszi kezdetét.

Az i-re a pontot azonban mégis a wattmérő tette fel. Az a fajta matematikai és stratégiai előny, amelyet a hagyományos tekerésekhez képest a tűpontos Tacx Neo görgőmön már megszoktam, mostantól velem jön az országútra is. Ez nagyon furcsa lehet az átlagsebességet hajszoló kezdők, vagy a már haladók, de csak pulzust és pedálfordulatot nézők számára, azonban a wattmérő kapcsán számomra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a legrövidebb sprint intervallumokon kívül már 5-6 perces Strava szegmensek esetén is, méginkább a hosszú tekerések alkalmával lehetővé teszi, hogy optimalizáljuk teljesítményünket a változó körülmények függvényében. És Forma 1-es stratégiával sakkozzuk ki izmaink-keringésünk-tüdőkapacitásunk- az útfelület – szél – hőmérséklet többes mátrixából saját maximumunkat.

Strava matek:

De hogy mit is jelent ez? Fordítsuk le a Strava nyelvére és nézzük meg mit tudtam produkálni könnyebb súly, merevebb váz, könnyebben gyorsítható kerékszett és egy extra érzékelővel megtámogatva.

Az első az alábbi szegmens, ahol 6,5 (alu) és 6,6 (karbon) m/s-os hátszél mellett lényegében azonos FTP-vel (276 vs. 280) sikerült a táblázatban látható eredményeket produkálnom.

Az eredmények alapján az látszik, hogy a jóval aeróbb pozíció hátszélben is rettentő sokat számíthat. Az apró pici false-flat 100 métereken pedig meg tudtam tartani a sebességemet, emellett tudtam, hogy ilyen rövid távon tudnom kell tartani az FTP@110%-os tempót, így makacsul ragaszkodtam a számok pumpálásához.

Fontos, azóta mentem itt egy 0,8 m/s-os „hátszeles” szélcsendben 317 wattos átlagot is, amely viszont a korábbi alus hátszeles eredménynél csak 1 másodperccel 7:27-re volt elég. Ilyen sokat számít a  leküzdendő légellenállás.

Hogy teljesen tiszta legyen az összehasonlítás két olyan szegmenst fogok még mutatni, ahol oda-vissza kell menni fordítós időfutamjelleggel, így a szél hatását kiküszöböljük:

Mivel csak a saját PR-emhez mértem a Strava Live Segments segítségével a tekeréseket, talán néhány watt maradt is bent a tekerésekben, ahogy ezt az első mutatja is. Illetve meg sem közelítettem a maximális 184-es pulzusomat, hiszen nem élet-halál küzdelemről volt szó, hanem edzésről. Amit el tudok mondani, hogy a végén sikerült a másodpercek jelentős részét összeszedni, tehát a számok birtokában az új technikával összeszedett wattok tartalékait akkor tudtam leadni.

Összegzés:

Technikai sportról beszélünk, így bármennyire is mást mond esetleg a szívünk, vagy pénztárcánk szűkössége, ahogy haladunk előre a különböző termék és teljesítményszintek között, úgy ugyan exponenciális mértékben több pénzért, de azért folyamatosan – bár csökkenő mértékben – extra wattokat és másodperceket kaphatunk cserébe.

Nekem a karbon váz, a rövidebb tengelytáv, a kompakt hátsó háromszög, a nyereg egy direktebb, élénkebb, jobban gyorsítható kerékpárt eredményezett, ahol az új beállításnak köszönhetően kisebb Cda az alkatrészcsoport könnyebb tömegével kiegészülve szélesebb mosolyt és jobb eredményeket hozott.

A Force 22-vel kisebb kezűként is könnyen váltok a dropokról és helyes beállítás mellett végre elfelejthettem a trim nyűgjeit. Emellett az fvkar kiképzése is kellemesebb hosszabb távon is a tenyeremnek és van egy 32-es fogam a hátsó WiFli-s váltónak hála, amivel emelkedőn való hideg induláskor is tudom a megfelelő watt-tartományt tartani, hogy kis szerencsével a 70+-os korosztály viadalaira is megőrizzem ízületeim frissességét ;-).

Ha telik rá, a fenti kerékpárt, illetve mivel már befejezték a forgalmazását, hozzá hasonlókat bátran ajánlok, mint a Canyon, Rose, Merlin gépei, vagy akár a Decathlonban kapható Btwin Triban 920 CF, amely Campa Potenza szettjével és Zonda C17 kerekeivel bizony nagyon közel helyezkedhet el Bicaj II teljesítményéhez.

A karbon, ha vigyázunk rá nem macerásabb mint az alumínium, cserébe kényelmet és teljesítményt ad. Számos gyártó már nem zárja ki a garanciából a görgős felhasználást sem (Pl.: Rose, Cannondale), így bátran használhatjuk első számú kerékpárunkat a kinti tekeréseken túl a téli edzéseken is.

Ne feledjük, az élményre nem tudunk árcédulát rakni. Összesen 2700 EUR, itt a cikkben néhány másodpercért, kint az országúton sok-sok felejthetetlen pillanatért!