Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Országútis kerékpáros Canossák – lábzsibbadás alternatív szemszögből 1. rész

2020. június 22. - torma99

Az országútizásról – legalább – Sipos János anekdotái óta tudjuk, hogy nem a legkényelmesebb sportok egyike. Amennyiben a kerékpárhoz illeszkedő kontaktpontjainknál valami hiba van, fájdalmat, zsibbadást, dörzsölést és ezek tetszőleges elegyét kiváltó kínokat élhetünk át. Sokan úgy vélik ez elkerülhetetlen és bizonyos szinten az is. Mások pedig nemzeti nagyjaink (Deák Ferenc, Szent István, Széchenyi) képmását viselő papírdaraboknak a problémára dobálásával kívánják megoldani a helyzetet. A cikk lábunk, lábujjaink zsibbadása kapcsán mutat be két aspektus közül egyet (a másikat a következő részben).

A suszter cipője lyukas, az országútis cipője sokszor rosszul választott

 Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, a legtöbb probléma a cipő kiválasztására vezethető vissza. A merev talpú, sokszor talán nem is evilági lábfejekről mintázott kaptafákon készült kerékpáros topánkák kapcsán számos tévhit, „aranyszabály”, urban legend és miegymás terjedt el. Lássuk csak, hol ronthatjuk el leginkább a vásárlást?

 Első lépésként, ha kezdők vagyunk fellátogatunk fórumokra, közösségi oldalak csoportjaiba, ahol kérdésünkre megkapjuk mindenki Szent Grálját, egy márkanevet. Én X gyártóét használom, ez a tuti, meg a Pista is megmondta, láttam a Youtubeon, és a tv közvetítésben a Sagan Peti lábán! Ezatutifix! Álljunk meg ekkor egy picit és bár ez a legnehezebb, felejtsünk el mindent. Márkát, színt, rögzítőmechanizmust, kedvenc versenyzőt, tényleg mindent. Ezután kerekedjünk fel és látogassunk el egy olyan szakboltba, vagy sportáruházba, ahol széles készlet áll rendelkezésre, hogy minél több modellt kipróbálhassunk. Ha Budapesten élünk szerencsénk van, ha Nyugat-Magyarországon a sportáruházak mellett szemünket Mattersburgra és a Radweltre, vagy Bécsre és a korábbi kerekes, Bernard Kohl üzletére vessük.

 Nem ördögtől való, hogyha kerékpáros zokninkat húzzuk a lábunkra és nem hanyatt-homlok rohanva megyünk a cipőt felpróbálni, hanem előtte megejtjük mondjuk a nagybevásárlást, mert így a lábunk kellően beizzad, picit dagad, térfogata nagyobb lesz, így szimulálni tudjuk azt a helyzetet, mintha tekertünk volna benne egy kicsit. Ez a módszer segíthet a méret alsó határának kiválasztásában. A legeslegrosszabb, ami történhet velünk, az az, hogy kicsi lesz a cipő, mivel a kemény talp és a felsőrész összevarrása miatt szélességben való tágulás minimálisan érhető el, így egy szűk cipő esetében instant garantál például a lábközépcsontok és ujjpercek közötti ízületek összecsúszása, amelyet a fájdalom és az ujjak zsibbadása kísér majd.

 Ha bemegyünk a boltba és felpróbáljuk a cipőt figyeljünk a következőkre. Fontos, hogy a cipő sarka megfelelően ölelje körbe sarkunkat, atombiztos legyen a sarok helyzete. Ezért amikor vesszük fel a cipőt ne lent az orr résznél kezdjük, a rögzítést, hanem a bokánk felől, a lábfejnél és úgy haladjunk lefelé. Ha tudunk és van szőnyeg, vagy kímélő felület, amelyen nem karcoljuk össze a legtöbbször (nem véletlenül) nagyon sérülékeny, fényesre kezelt talpú cipőt, tegyünk néhány lépést, berogyasztott combokkal dőljünk előre és próbáljuk tesztelni a sarok és a lábfejünk helyzetét. Az eladót, ha türelmetlen és siettetne minket, gyorsan nyélbe ütné a vásárlást próbáljuk meg kizárni. Legyen a cipő 4-5 percet legalább a lábunkon, hogy megfigyelhessük, mit érzünk.

 Észlelésünk eredményétől függően aztán elágazik a történet. Amennyiben biztosnak érezzük a sarkunkat, a cipő szélessége is megfelelő, vizsgáljuk meg, hogy a cipő hossza jó-e számunkra. Gyakran fogjuk hallani, hogy érdemes nagyobbat venni egy országútis cipőből, akár két számmal is, mert hogy X-Y márka szűk és rövid, ugyanakkor ne így induljunk neki, amennyiben kivédtük azt az esetet, hogy túl szűk a cipő, ne essünk abba a hibába, hogy túl nagy legyen. Ha 12 táblás szimultán sakktornát lehet lejátszani az ujjaink mellett vagy felett, ha azzal a céllal vásároljuk a cipőt, hogy a téli zokni is bőven beleférjen, sokszor csak saját magunkat csapjuk be. Nincsen ugyanis olyan rögzítőrendszer, amely tökéletesen és a tekerés teljes időtartama alatt a helyén tartaná lábfejünket, az mindenképp mozogni fog. Szerintem tudjuk is, merre. Amerre hely van, így a lábfej egy idő után majd elkezd előre csúszni és már el is érünk a zsibbadásunk okához.

 Ahogy ugyanis csúszik majd előre a láb a cipőben tudattalanul is, de aztán később tudatosan, lábujjainkkal elkezdjük ezt kompenzálni. Nyomjuk a cipőtalpat, betétet, 5 perc múlva pedig egymillió tű szúrását érezzük. Ahogy a túl kicsi cipő nem fog kitágulni, a túl nagy sem fog összemenni. Természetesen mondhatjuk, hogy oké akkor mindig veszek bele még egy zoknit, teszek bele másik betétet, de ez sosem lesz tökéletes megoldás. Ahogy a túlpárnázott nyereg, vagy túl vastag betétes nadrág sem – feltétlenül – üdvös, úgy a cipő „kitömése” sem. A csúszás és annak kompenzációja megfeszíti a talpunk izomzatát és az inakat is, ami a folyamatos erőltetés miatt szintén lehet fájdalom forrása.

 A minél jobban személyre szabható rögzítőrendszer megléte is fontos lehet, mert ahány lábfej, annyi forma. Egy sima, árva Boával nem fogjuk tudni mindenhol a megfelelő mértékben rögzíteni a lábat, akármit is mondjanak a reklámban. A „sok ponton záródó” két Boás megoldás már elfogadható, amennyiben a Boák nem közvetlenül egymás mellett vannak. A három egységgel zárható megoldások, ha jó az elrendezés talán a legmegfelelőbbek, de ez lábfüggő. Újabban néhány márka visszahozta a fűzős megoldást, amelynek szintén vannak előnyei, de itt vegyük figyelembe, hogy menet közben nem tudunk állítani, tehát rigorózusan kell minden esetben végig járni a fűzési pontokat, hogy mindenhol a megfelelő mértékű legyen a szorítás/tartás.

 Akkor mi a jó méret? Röviden a pont jó (ami picit a nagyobb irányába hajaz) Értsd úgy pont jó, hogy a használat teljes időtartama, tehát picit megnagyobbodott láb esetén is tökéletes, nem szorít, de nem is tág. Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtalálni, így mindenképpen egy márka egyszerűbb modelljével kezdjünk, ha nekifutunk a vásárlásnak, illetve egy bevált utat, egy szebb színért, vagy marketing üzenetek miatt lehetőleg ne hagyjunk el. Amelyik márkánál vannak feles méretek, ott úgy gondolkodjunk, hogy a 42-es és 42,5-ös méretek általában ugyanazt a hosszat jelentik, míg a fél méret felsőrésze lesz valamivel bővebb. Vannak olyan cipők, amelyek felsőrésze egy icipicit nyúlik minden használatkor majd, amikor áll visszaalakul, ez tized, vagy fél millimétert jelent, amelyet ránézésre nem veszünk észre, de tekerés közben megérezhetjük.

 Ha úgy tűnik semmi sem válik be, akkor megpróbálkozhatunk a formálható alakú cipőkkel, mint a Bont vagy a Lake, vásárolhatunk szintén melegíthető, formálható betétet mondjuk az Ekoitól, vagy a Shimanótól. Spanyolországon belül a Lake, természetesen szép pénzért egyedire is készíti a cipőnket, ahol nem lehet kifogás, miért nem döntünk újabb és újabb PR-okat. Emellett itthon is „gyártathatunk” egyedi betétet magunknak egy belépő szintű cipő áráért.

A számos aknával és költséggel járó úton való elindulást azért ajánlom, mert a hajtás szempontjából legfontosabb kontaktponton a komfortérzetünk megteremtése teljesen más dimenzióba tudja helyezni a kerékpározás élményét, a megtett távolságok és a kifejteni tudott teljesítmény tekintetében is új dimenziókat nyithat meg. A drágább cipő nem feltétlenül jelenti azt, hogy automatikusan nagyobb lesz a komfortérzetünk, azonban apró dolgokban, mint a jobb minőségű betét, az érdesebb, „zoknirögzítő” bevarrás a saroknál, vagy a jobb rögzítőrendszer valamivel többek kapunk a pénzünkért.

Ha megvan a cipő még mindig nagyon fontos, hogy a stoplit és a nyerget is megfelelően állítsuk be, amelyhez ajánlom a bikefit sorozat vonatkozó epizódjait:

Stoplibeállítás

Nyeregmagasság és üléspozíció

blog.hubanner2
süti beállítások módosítása