Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Maczkó Bandi Kerékpáros Blogja

Középcsapágycsere – a legrettegettebb 10 perc, az első szexuális élményed óta

2019. május 10. - torma99

Az ultrakönnyű, ámde sérülékeny karbonvázak elterjedése, ezzel párhuzamosan pedig részben a költséghatékonyság oltárán feláldozott beragasztott fémperselyek eltűnése, és a menetes csapágyaknak intett pápá után a pressfites csapágyak cseréje az egyiptomi hét tíz (thx: polyJoe) csapás egyikeként lebeg a kerékpárosok feje felett… Teljesen alaptalanul!

A következőben mindjárt meglátjuk, hogy megfelelő szerszámok és néhány egyszerű lépés betartásával semmi sem könnyebb, mint a régi BB “kiütése” és az új csapágyak vázba préselése.

Hogy mi kell hozzá?

Induljunk a kályhától. Mindenképpen egy állványra van szükségünk, amelyre felrakhatjuk a kerékpárt. A láncot vegyük le, valamint a hátsó kereket is vegyük ki, a szerelés során csak akadályozhatnak minket. Amennyiben nincs láncbontó szerszámunk, illetve pinnel rögzítettük azt és nem szeretnénk bontani, alternatívaként le is ugrathatjuk a kis tányéron belülre és így is szerelhetünk, de vigyázat meg ne sértsük a vázat, illetve használjunk patentszemeket amivel könnyen bontjuk a láncunkat.

A következő lépés a hajtókar levétele. Ehhez Shimano esetén egy helyes kör alakú, csillagot formázó profillal rendelkező szerszám, valamint 5-ös imbuszkulcsok kellenek. Először az imbuszokat távolítsuk el, valószínűleg épp ideje lesz picit újrazsírozni őket. Vigyázzunk a hajtókar tövénél lévő hézagban lévő kis fekete műanyagra, el ne veszítsük. Ezután tekerjük ki a rögzítőanyát a speciális szerszámmal, húzzuk le a hajtókarokat. Amennyiben SRAM hajtóművel rendelkezünk imbuszkulcsra lesz csak szükségünk a hajtókar levételéhez.

Ezt követően lesz szükségünk a kiütőszerszámra. Ebből van az egy darab fémből szerkesztett “átdugós” változat, amelynek karmai szétugranak a középcsapágy kis vájatába (Ne keverjük a kormánycsapágyszétszedővel, mivel eltérő a méretük) és van például a Shimano almárkája, a PRO által gyártott két részből és egy imbuszcsavarból álló eszköz, amely úgy működik, hogy a csavar eltávolítása után a fémes fényű kisebb elemet bebújtatjuk a csapágyon belül és felállítjuk a vájatba,majd a szárral összecsavarozzuk. Akármelyik metódust használó eszközzel rendelkezünk a következő lépés a csapágy kiütése.

Az interneten több iskola van, hogy egyedül, segítséggel, gumi, vagy fémkapaláccsal végezzük ezt a tevékenységet. A biztonság kedvéért én amellett vagyok, hogy legyen egy segítőnk, aki tenyereivel a BB-hez legközelebb nagyon picit ellentart a tevékenységünknek. Ahány ház, annyi szokás. Egy kis teflon zsírral, vagy Muc-Off Biogrease-zel betett csésze könnyen ki fog ugrani, de egy beragasztott jobban ragaszkodhat a vázhoz. Éppen ezért én a fémkalapács és a 2-3 pontos, határozott ütés mellett vagyok. Ügyeljünk, hogy a kiütőszerszám a megfelelő helyen legyen és a megfelelő szögben álljon. Univerzális szerszámok esetén néhány tized milliméternél nagyobb hézag lehet a másik oldali csapágy és az eszköz között, nagy baj nem lehet belőle, de teljesen félre ne verjünk, nehogy megsértsük a vázat.

Miután a régi csapágyak perselyei már a munkapadon pihennek itt az idő, hogy az azokat befogadó házat megtisztítsuk a maradék zsírtól, ragasztótól, portól, kosztól. Semmiképp se használjunk agresszív vegyületeket, legjobb először kézzel felmérni, majd egy ronggyal erősen nyomva szép tisztára suvickolni a felületet. Ezt követően egy nagyon vékony filmrétegnyi, jó minőségű és szintén nem agresszív zsírt tehetünk a felületre. Mindenki rémálma a középcsapágy nyekergése, ugyanis nemcsak a helytelenül belepréselt csapik miatt alakul ki, de az eltérő gyártási toleranciák – tized, század milliméterekről beszélünk – is okozhatnak nem kívánt hangokat, főként, ha egy-két nagyobb szilíciumkristály beeszi magát a meglévő résbe.

Jöhet a csapágy bepréselése. Nagyon fontos, hogy megfelelő csapággyal próbálkozzunk. Legjobb, ha ugyanolyat vásárolunk, ami bent volt, illetve tisztában vagyunk a méretekkel. A legelterjedtebb talán a BB86 és ennek Shimanos változata, legtöbbször erre mondják, hogy Pressfit, pedig számos-számos különféle méret és szabvány létezik. Ez lehet 41 vagy 46 milliméter (PF) átmérőjű persellyel rendelkező, a 86 pedig a 86,5 mm-es hosszot (szélességet) jelöli. A Shimano 24 milliméteres tengellyel rendelkező hajtókarokat gyárt, de sok helyen elterjedt a 30-as tengely is más gyártóknál (pl.: FSA), ami 86,5 millis szélesség esetén már 386EVO. Bonyolult, hosszadalmas. Ismét a legbiztosabb, hogyha a mérés, illetve a kivételre váró középcsapiból nem igazodunk ki, beütjük a vázunk típusát és évjáratát a keresőbe, illetve felvesszük a kapcsolatot a gyártóval.

Tehát préselés. Én jónak tartom magának a perselyeknek a vázzal illeszkedő felületére is a kis filmréteg felvitelét, a felesleget úgyis ki fogjuk nyomni a váz külsejére és onnan letörölhetjük, de biztos, hogy nem lesz elégtelen a zsírral való tömítés.

Ezt követően jöjjön a prés. Ebből számtalan létezik az egészen kilós 5-6 ezer forintostól, a több százezres profi készletekig, amelyekkel egy szerviz a létező összes szabványt tudja szerelni. Hüvelykujjszabály, hogy amennyiben anyagilag lehetséges, egy általános célú, a jelenleg használt összes szabványt kezelni képest eszköz mellett célszerű letenni az embernek a voksát, illetve ha biztosak vagyunk abban, hogy csak egyféle hajtással fogunk életünkben találkozni picit olcsóbban egy specifikus szerszámot vásároljunk.

A Wheels Manufacturing cég, amely komoly világítótoronyként funkcionál a középcsapágyak és a szerelésükhöz szükséges eszközök frontján olyan szintet képvisel, amelyet kár lenne kihagyni, hiszen könnyen kezelhető és precíz termékeivel a félelemmel vegyes izgalommal övezett szerelést egy könnyed ujjgyakorlattá varázsolja.

Tehát prés. A filmréteg a vázon és a perselyeken is megvan. Illesszük először a hajtás oldali részt, az átvezető műanyag elemmel a helyére és rakjuk rá a megfelelő átmérőjű préselemet, dugjuk át a tengelyt. A másik oldalra egyelőre ne helyezzük be a középcsapágy másik elemét, hanem a váz átmérőjének megfelelő szélességű „ellenpréselemmel” dolgozzunk. Fontos, hogy ne húzzuk túl a szerszámot, hiszen a bepréselést követően minden Nm, amit kifejtünk már a csapágyakban materializálódik és így könnyen tönkretehetjük őket. Nagyon jó lakmuszpapír, hogy miután a persely becsúszott a helyére nem is igen tudjuk tovább forgatni a prést, így ne is erőltessük, jó lesz.

Ezt követően csere és a másik oldal "bepaszírozása". A megmaradt oldalon is a hajtókar tengelyének megfelelő szélességgel operálunk és préseljünk. Ahogy hajtjuk össze a szerszámot lesz egy pillanat, amikor a középrész műanyag vájata összeilleszkedik a persellyel („kattanás), innen már nem kell sokat hajtani. Ha ez a „dokkoló” érzés megvan, tudhatjuk, hogy jól végeztük a munkánkat, minden rendben van. A prés használatakor egyébként a lényeg, hogy ne legyen játék a rendszerben, tehát a préselemek pontosan illeszkedjenek. Ezért nem javaslom a legolcsóbb szerszámokat, amelyek csak a perselyek „arcát” nyomják, mivel szélsőséges esetben akár 1 fok eltérés is előállhat a használatukkal az ideálishoz képest, így a nejlon perselyek esetében a csapágyak olyan extra terhelést szenvedhetnek, amely az élettartamukat megrövidítheti.

Ha készen vagyunk töröljük le a kipréselt felesleges zsírt és helyezzük vissza a hajtókart. Ha jól dolgoztunk a hajtókarnak nagyon könnyedén kell a helyére kerülnie, ugyanakkor bizonyos nagyon „méretpontos” csapágytípusok esetén ne lepődjünk meg, ha a zárógyűrűvel kell behúznunk, kicsit a SRAM rendszerének mintájára a hajtókarunkat, mivel század-milliméteres toleranciákról beszélünk egy kicsit nehezebb „összecsúszás” előfordulhat. Kezdésnek ezért a gyári csapágyak használatát javaslom, ahol a Shimano, és a Truvativ esetén sem áll elő nagy valószínűséggel ilyen probléma.

Fontos, hogy a hajtókar összeszerelésénél ügyeljünk a megfelelő aláték és előfeszítő rugók használatára. Gondolok itt a Specialized vázaira, az FSA csapágyakra. Ne hagyjunk ki semmit. Ha kotyog a hajtókar, amelyet merőleges jobb-bal erőkifejtéssel tesztelhetünk valami hiányzik. Emellett nagyon figyeljük az összehúzáshoz szükséges erőt is. Shimano rendszer esetében a szerszám specialitása miatt érzéseinkre hagyatkozhatunk, míg a SRAM a záróanyán feltüntetetten 12-16 Nm-t vár el. Ha nincs nyomatékkulcsunk se essünk kétségbe. Az első és legfontosabb, hogy ne legyen kotyogás, utána pedig a végső „záróerő” meghatározásakor mindig pörgessük meg a hajtókarokat. Ha túl szoros, nem forog, túlhúztuk. Ha nem CeramicSpeedet használunk ,de 3-4 másodpercig is pörögnek, túl laza a rendszer. A túlhúzással, ha nem megyünk extrém irányokba és nyírjuk szét a csapágy házát, nagy gondot nem csinálhatunk, viszont vegyük figyelembe, hogy nemcsak a hajtáson veszítünk értékes wattokat, de a csapágy élettartamát is csökkentjük.

Ugye, nem is volt nehéz?

Amíg a cikket végigolvastuk lényegében két kerékpárban is kicserélhettük a csapágyakat. Nem nagy ügy, ha betartjuk az alábbi lépéseket. Megfelelő, csapágyspecifikus, vagy magas minőségű univerzális szerszámok használata. Jó minőségű kenőanyag és a szerelés lépéseinek rigorózus végigvitele. A kalapálás és a préselés elsőre horror, de másodikra már gyerekjáték. Figyeljünk a csapágy méreteire, ne azt vegyük, ami olcsó, hanem ami beleillik a vázba!

Én a haladó szerelők számára bátran javaslom a procedúrát. Amennyiben nagyobb értékű csapágyakkal dolgozunk a második, de sok esetben már az első cserénél is megéri a szerszámok vásárlása és az önálló végrehajtás. Ugyanakkor amennyiben bizonytalanok vagyunk elsőként az internetes szakirodalomhoz forduljunk és ha még mindig nem megy, keressünk fel egy szervizt. Viszont itt ügylejünk arra, hogy valódi tapasztalattal, eszközökkel és szakértelemmel rendelkezőt vegyünk igénybe. Ezt néhány kérdéssel ellenőrizhetjük.

Remélem segíthettem a középcsapágycsere témájában és bátorítást kaptál az önálló tevékenységhez. Ha a szabványokkal, szereléssel kapcsolatban bármi kérdésed lenne, keress Facebook oldalamon keresztül, vagy posztolj a Road Cycling Hungary csoportba. Nincs megoldatlan helyzet, csak akkor, ha nem kérsz segítséget!

Elnézést kérek a Campásoktól, a Trek, Cannondale, stb. vázait használóktól. Minden szabványra, eszközre, méretre lehetetlenség kitérni a cikk keretein belül. A szabványos részt és a hivatkozásokat ezért kérlek fogadjátok megértéssel, nem tudok minden olvasó vázához egyéni sztorit készíteni.

Fotók: Champions United, CeramicSpeed, All4bikes.be, Bikerumor, Worldwide Cyclery

Videó: Wheels Manufacturing

blog.hubanner2
süti beállítások módosítása